Magamról
Érettségi után nemzetközi gazdálkodást tanultam, de az csak olyan mellékesnek tűnt mindig, sokkal jobban lekötött a japán nyelv tanulása, később még magánórákat is adtam. A teljesség igénye nélkül szeretek filmet nézni, játszani, túrázni, síelni, jógázni, mászni teremben vagy a via ferrata úton, utazni, olvasni, és legújabb kattanásom a stand up előadás kipróbálása.
Ambivalens személy vagyok, sosem a társaság középpontja, de időnként bekattan, hogy valamit produkálni kéne közönség előtt. Jól elvagyok a négy fal között is, a koronavírus meg se kottyant, de van, hogy el kell tűnni 1-2 hétre. Vagy akár kiköltözni Japánba egy-egy évre.
Már gyerekként is szerettem felfedezni, kirándulni, mozogni, utazni a családdal, de az első nagy kaland 21 évesen kezdődött, amikor kiutaztam tanulni Japánba. Az európai barátokkal is utaztunk, de akkor próbáltam ki először az egyedüli utazást. Legyen az útitárs család, barátok, Vándorboy csoportjában összeverődött idegenek, csak pár órára csatlakozó más utazók, vagy a saját gondolataim, mindegyikben meg tudom találni az élményt, mindig máshogy.
Azóta még kétszer költöztem ki átmenetileg, összesen több mint két évet éltem Japánban, tanultam, dolgoztam, utaztam, lábat lógattam a Covid miatt, és legutóbb beletörtem a bicskám a családalapításba is. Éltem északi síközpontban, Tokió agglomerációjában és a legdélebbi szigetek fojtogató párájában is. Ha a körülmények engedték, próbáltam új zegzugokat bejárni az országban. Azóta is bevett gyakorlatom, hogy ha csak egy hosszú hétvégére is megyek várost nézni itthon a közelben, legalább egy napot töltsek el távolabb a tömegtől, egy eldugottabb, de nem kevésbé emlékezetes helyen.
Japán felfedezésén kívül Európában volt szerencsém utazgatni eddig, főleg a hegyek vonzanak, legyen szó túráról vagy síelésről. Viszont nem idegenkedek attól sem, hogy lejárjam a lábam egy nagyvárosban némi kulturálódás érdekében, vagy a napközben szabad kézzel fogott polipot készítsük el vacsorára a horvát tengerparton. Európán kívül még Baliból kaptam ízelítőt egy körúton, és Grúziát jártuk körbe egy remek társasággal.
Ha visszatekintek ezekre a tapasztalatokra, nekem a nagybetűs utazás többnyire önálló utat jelentett. Ez a stílus adta igazán a felfedezés élményét, és több lehetőséget az interakcióra a helyiekkel. Valamint bármennyire is mozgalmas volt a program, egyedül tudtam igazán megélni és feldolgozni magát az utazást. Hiszen minden kaland egy lépés a belső útban is.