Szabó Ádám

Kerékpárral a világ körül - a megértés útján
Önmegvalósítás nem csak kiváltságosoknak

A nevem Szabó Ádám, de a legtöbben Szalagnak hívnak. 2015. június 10-én indultam Föld körüli útra a bringámmal, Ms. Holiday-jel, majd 39 ország, 47.000 km és elmondhatatlan sok élmény után, 2018. augusztus 20-án érkeztem vissza szülővárosomba, Egerbe.

Visszatekintve elmondhatom, hogy mintegy tíz éve dédelgetett álmom vált valóra az indulással. Fő szempont volt számomra egy olyan közlekedési forma kiválasztása, amivel olcsón és környezetbarát módon lehet utazni. Sok kérdéssel és kevés pénzzel ugrottam fejest a bizonytalanba, hogy kilépve a városi lét nyújtotta komfortzónából, az élet egy olyan medrében találjam magam, ahonnan nem lehet csak úgy visszatáncolni. Tudtam, hogy végig fogom csinálni, és az útközben tapasztaltakat tanítómul fogadom majd. Az alapterv szerint folyamatosan Kelet felé kellett haladnom, hogy nagyjából ezer nappal később Nyugatról érkezzek majd meg. Szállásra nem költhettem.

Minden országnak megvannak a saját szépségei, nem tudnék kiemelni kedvencet. Ám az biztos, hogy a hegyek nagyon erős vonzalmat váltanak ki belőlem. Ezért a tadzsik Pamírt mindig elsők között említem, ha erről kérdeznek, majd Földünk legmagasabb hegyvonulata, a Himalája jön, ami csak azért a Pamír után következik, mert kronológiailag is később pillantottam meg lenyűgöző szépségét. Lényegében mindegy, hogy Pakisztán, India, vagy Nepál határvonalain belülről néztem fel rá, mindig igaz mértéket találtam benne.

Az óceánokat öt kontinens mindkét partjáról láthattam, hullámzásuk hangja a legjobb altató és ébresztő is volt egyben. De a folyókat, kristálytiszta patakokat és tavakat még a nagy vizeknél is jobban kedveltem. Számtalan alkalommal szolgáltak fürdőszobámul kavicsos, köves szőnyegükkel. A nomád, vándor életforma minden egyszerűségével és nehézségével lett számomra az új komfortzóna. Az élet számtalan formában állított kihívások elé, amelynek köszönhetően énem olyan rétegeit is megismerhettem, amihez „normál” esetben életek kellenének. Minden tanítást felülmúlt ez az utazás.

Küldetéstudatom főként a folyamatosan, saját határaim átlépésével járó, elkerülhetetlen közeledés egy rég elfeledett szférához, valamint másoknak erre való ösztönzése. Hiszem, hogy a tisztesség mind egymással, mind a természettel szemben elengedhetetlen a boldogsághoz, és tudom, hogy az anyagi javak elengedhetőek. Az utazás ösztönöz és segít is önmagam kifejezésében.

Tisztában vagyok vele, hogy a világot nem lehet megváltani, ám azt is tudom, hogy önmagunk megváltása, csakis saját magukon múlik.

A szabadság a függetlenséggel kezdődik, valamint a felismeréssel, hogy szinte egész életünket az elménk által táplált gondolatok fogságában éljük. Először ezt ismertem fel és tettem tisztába, ami automatikusan magával vonzotta a körülményeim rendezettségét. Munkahelyemet tudatosan választottam, ahonnan néhány év elteltével, ugyanezen tudatosság segítségével léptem ki. Videovágóként dolgoztam.

A munkahellyel való szakítás azonban lemondásokkal jár. Legfőképp, a sok esetben észrevétlenül rabul ejtő kényelmet és a “pazarló”, fogyasztói életet kell felszámolni, amit a pénz tesz lehetővé. De vajon tényleg akkora lemondás ez, vagy egyszerűen csak egy magasabb rendhez való igazodás?

Ezzel nem a pénzt és a hozzá kapcsolódó világot tagadom, mindössze okosan használható eszközként tekintek rájuk.

A miértek kevésbé érdekelnek, ellentétben a hogyannal. Ez a szemlélet járul hozzá, hogy kényesen figyelek a minőségre, életem minőségére. A szellemet részesítem előnyben, ám nem hagyom figyelmen kívül a testben való létezés tényét sem. Hisz enni és inni kell, főleg, ha több tízezer kilométeren át egy biciklivel utazunk. Ám nem okoz gondot, ha hónapokon át rizst kell ennem, sátorban kell aludnom, és patakok, tavak, vagy kutak vizében kell tisztálkodnom. A csillagos ég alatt álmodni, másnap az álom valóra válását teszi lehetővé.

Sokféle módja van egy világ körüli útnak. Pár dolog viszont elengedhetetlen. Legelőször is idő az életünkből. Mindenki tudja, hogy az egyik, ha nem a legjobb módja megismerni a környezetünket, ha biciklivel utazunk. Ez nemcsak olcsó, hanem egészséges is, valamint hatalmas teret ad a szabadságnak. Ám lassúbb, mint repülővel vagy autóval utazni, ezért kell átállni egy másik időszámításra. Esetleg nem is számolni az időt. Szerintem az élet sokkal inkább a tapasztalatokról, mintsem a minél hosszabb itt létről szól. Az időre csak navigátorként tekintek, ami eligazít, ha szükséges.

A régi kifejezés, azaz, hogy “legyen meg a Te akaratod”, számomra a modernkori “go with the flow”-val azonos, amit nemcsak megértettem, de életem alapvető vezérfonalává is vált. Útravalóul legtöbbet ebből vittem magammal, minden más részletkérdés volt.

Éppen úgy, mint a felszerelés, az engedélyek, az oltások vagy az információ. Szándékosan csakis a legfontosabb tudnivalókat gyűjtöttem be. Nem szerettem volna abba a hibába esni, hogy mások tapasztalásait magamra formálva bármilyen elvárást állítsak, látszólagosan segítségül, de valójában akadályként magam elé.

Mert az utazás egy enciklopédia, ami útközben íródik. Felszabadít, tisztánlátásra ösztönöz. Elénk tárja a valóságot; mi az, amire érdemes figyelnünk, és mit kell elengednünk, hogy léghajónk magasabbra szálljon.

www.anapgyermekei.hu

https://www.nlcafe.hu/magyarorszagkul/20180906/bicikli-vilag-koruli-ut-szabo-adam-vilagutazo/

Bemutatkozó videó