Magamról

értéktolmács – krónikás

Viszonylag sokat utazhattam eddigi életemben, amiért rendkívül hálás is vagyok. Ugyanakkor ezek az utazások mindig inkább csak megtörténtek velem. Soha nem voltak tudatosak. Hívtak – mentem. Vagy vittek. Alapvetően ez maradt meg élménynek is. Nem volt belső motivációm sem a világ, sem önmagam utazás általi felfedezésére, megismerésére.

Nem menekültem önmagam, vagy a problémáim elől sem az utazás által. Tudattalan sodródás volt az összes. Valahol a portugál utam is. Tudom, hogy az önismerethez, a személyes fejlődéshez akár el sem kell hagyjuk az otthonunkat. És persze az egész világot bejárva sem biztos, hogy megtaláljuk önmagunkat.

Nos, én eddig ücsörögtem bármennyit otthon, és a világban is hiába kujtorogtam. Ám az Isteni Pokoljárás végül egy nagyon mély önismereti felfedezés lett. Életem leghosszabb utazása. Nem kilométerben mérve. Fizikailag többször voltam már sokkal messzebb. De ilyen közel még sohasem voltam önmagamhoz.

Messzire vitt és egyben az eddigi legközelebb a valódi önmagamhoz. És most, hogy már sokkal többet értek önmagamból, jöhetnek a valódi utazások! Kedvet kaptam hozzá! 🙂

Ha időd szentelődik rá, akkor szeretettel várlak a The Life Explorers magazin felületein.