Szlovákiában a kétezres évek elején kezdtem hegyi túrákat vezetni, ezzel párhuzamosan előadásokat tartottam Buddha Tanításáról. A természet, a hegyek, az erdők, a csendes, céltalan jelenlét szerelmese vagyok.

Valamikor a Huo-to folyó partján Lin-csi apát nyájasan arra intette tanítványait, hogy nagyon figyeljenek arra, hogy mivel is töltik ki azt a röpke időt, amelyet ebben a testnek nevezett bőrzsákban töltenek. Mérhetetlen jóindulata jeleként még némi iránymutatással is szolgált. Ez pedig nem más, mint a szemlélődés. A derűs, zavartalan szemlélődés. Előjelek nélkül. Ha mégis olyan helyzetbe kerülünk, amelyben feladni kényszerülünk tétlen szemlélődésünket, akkor tanítása szerint csakis azzal érdemes foglalkoznunk, ami méltósággal végezhető, ami nem köti gúzsba szabadon szárnyaló szellemünket. Megfogadtam ezt a bölcs tanácsot.

Ebből fogantak a kiscsoportos, általunk megálmodott VándorLáss-ok, amelyek mindig külső és belső utazások is egyben. Hegyi túrák, a legkülönfélébb utazások, elvonulások (Walden Napok), előadásaink, expedícióink, műhelyeink.
Látomásunk, üzenetünk alapköve a derűs, BOLDOG élet. Alappilléreink a nyitottság, a méltóság, az egyetemesség és a szabadság.

2013. februárjának egy kellemetlen, havas reggelén elindultunk Szlovákiából déli irányba. Mikrobuszunk tele volt dobozokkal, könyvekkel, iskolástáskákkal, biciklikkel. Úgy terveztük körülnézünk Európa napsütötte területein, és adunk magunknak, a feleségemmel és a gyerekekkel, néhány hónapnyi átmeneti időt, mielőtt eldöntjük, hogy hol maradunk. Sokan vélték úgy, hogy spanyoltudás, helyismeret, ismeretség és kellő tőke nélkül ez enyhén szólva is felelőtlenség. Mi úgy véltük, akár megtaláljuk a helyünket, akár nem, mindenképpen nagy, közös utazás és élmény vár ránk.

Öt éve Andalúziát az Egyszerű Örömök Földjének nevezem. A hegyek ölelésében élünk, kőhajtásnyira a tengertől. Andalúzia mindennapjaiban nap mint nap tetten érhető a nagyon is közeli Afrika valósága. A spanyol nyelvvel egy időben Alberto Vazquez Figueroa és könyvei is egyre közelebb kerültek hozzám.

Az első szaharai utamról a következő részletet szintén az ő egyik írása ihlette:

Nem volt szükség a fejlámpámra és a homokdűnék távoli, sötéten emelkedő sziluettjeit figyelve egy tuareg kádi szavai jártak az eszemben. Az öreg, aki még az 1950-es években rabszolgákat tartott, és aki mindezt a világ legtermészetesebb dolgának tartotta, így válaszolt egyik európai ismerőse szemrehányására, aki felrótta a rabszolgáit: „jobban bánok ezekkel a rabszolgákkal, mint a ti cégtulajdonosaitok a munkásaikkal. Az egészségük, jólétük, életük az én gazdagságom. Itt a helyük, ha mehetnének, akkor sem mennének sehova. Tudják, hogy nálam mindig jut étel a tányérjukba, még ha a saját számtól kell is elvonnom. Keservesebb rabszolgasorban élnek Európa civilizált területein, mint itt a sivatagban. Figyelj a szavamra, nem kell hozzá sok idő, és ez a mostoha terület lesz a Föld legélhetőbb szeglete…

A sivatagban mindenki muzulmán? Ahol lényegében nincs semmi, miért van ott minden? Mennyit ér egy korty víz? Miért takarják el az arcukat a tuareg férfiak? Hallottatok az algériai sivatagban lévő saharaui táborról, ahol immár több, mint negyven éve várják egy saját állam megalakulását a saharauik? Miért van emiatt a spanyoloknak lelkiismeret furdalásuk?

Megjelent könyveink, melyet dedikálok a fesztiválon: Hegyvidékek vándorai, Tawahkák Földjén

Weblapunk: www.vandorlass.eu, www.vandortars.eu
FB oldalunk: https://www.facebook.com/vandorlass