Régóta terveztem már Izlandot megnézni. Sok ismerősöm járt már ott, mindannyian nagyon ajánlották; s ami képeket láttam róla, fotósként a táj engem is megbabonázott. Közeledett egy kerek évforuló; a válság miatt is épp kiestek és megcsappantak munkáim, sok szabadidőm lett; továbbá a sarki fényeket generáló napfolt-aktivitás is 11-éves ciklusának maximumához közeledett – mikor, ha nem most? Egy nagy bökkenő volt: Izland köztudottan drága, én viszont a kieső munkák miatt csehül állok. Autóbérlés egy vagyon, a távok gyalog túl nagyok, a buszhálózat kezdetleges… Bringa? Hosszúhétvégésnél hosszabb bringatúrát még nem csináltam, de régóta bringával közlekedek a városban, és gyakorlott gyalogtúrázó is vagyok, tehát külön-külön már megvannak a dolgok; tudom, hogy egy kicsit szelesebb, esősebb, “de hát mi baj lehet?” Aki járt már ősszel Izlandon, tudja, mi következik…

Embert próbáló 5 hét, akár 144 km/h-t elérő szelek, melyekben néha nemhogy tekerni, de még tolni sem lehetett a bringát; eső, fagyok, még a magyart is alulmúló közlekedési kultúra; és vízesések, sarki fények, csodás tájak… Tartsatok velem, hogy megtudjátok, milyen volt!