A világegyetemben nem vagyok semmi más, csak egy apró barackmag, mint Te. Nem vagyok képes se többre se kevesbbre, mint a nagybetűs élet. Viszont ha jól fülelsz, akkor megosztom veled világom, melynek jelenleg Québec ad otthont.

Hogy hogyan is kerültem ide? Mondjuk azt, hogy életem legdrasztikusabb döntéseit a puszta „véletlenek” határozták meg. Így puszta kalandvágyból, frissen diplomázott pszichológusként megleptem magam egy repülőjeggyel, abból a hirtelen elhatározásból, hogy 2022 első napját Kanadában nyitom meg. És így is lett. Egyedül, a hideggel és a végtelen elterülő jéggel szemben, a világ valószínűleg legfelkészületlenebb amatőr aplinista jelöltjeként vágtam neki ennek a kalandnak. Három hetet töltöttem Port Cartierben egy québeci család részeként, ami által a lelkem egy része kanadaivá vált. Hát innen indul ez a történet, s vezetett egészen Montreálig, ahova hazatérek jelenleg aludni a túráim végén.

Az én mesém arról szól, hogy hogyan éld túl önmagad és a természet adta kihívásokat. A kanadai alpinista klub tagjaként tériszonnyal küzdve másztam jéghegyet, botladoztam sífutás közben, estem hólepte árkokba, fagyott meg a levegő az orromban, aludtam medvék között, hajóztam el gleccserek mellett, túráztam a vaksötét éjben a milliárd csillagfelhő alatt. S mindemellett büszkén vagyok a tűsarkús budapesti nő a világ túloldaláról, aki ma is él bennem, csak néha bakancsot húz. Ezt az utat most is járom, s ha szeretnél rajta elkísérni egy darabon, gyere és hallgasd meg a történetemet.