Svájc a bokréta a jóisten kalapján. Hegyek, gleccserek, tehenek, havasi gyopár, (kakukkos) óra, csokoládé, sajt (most már a japánoktól tanulva sok faluban automatákból i!), bicska , bankok, fondü, pontosság, semlegesség, Vöröskereszt….. Svájc, avagy Helvetia elég jól áll svájcikumokkal, országimázs hívószavakkal.
Európa egyik hallucinogén szépségű, az életminőséget elsődleges szempontnak tekintő országa. De az országot nem az égiek, hanem az emberek passzították össze 1848-ban 26, addig önálló államként működő kantonból. Különböző népek békés, prosperáló együttélését jól szimbolizáló négy nyelvű közösség: olasz, német, francia, rétoromán.
Nekünk magyaroknak Svájccal kapcsolatban főleg – a CHF alapú hitelek után különösen – a drágaság villog pirosan, ezért nem sokan tűzik ki úticélul. Nem olcsó, ahogy Norvégia, vagy akár egy horvát nyaralás sem az, csak a fejekbe beégett hiperdrágaság miatt Svájcba nem szokás menni, pedig itt is lehet jobbárasítva létezni.
Az élelmiszer nem kerül jelentősen többe mint itthon, a szállásra pedig nyáron ott a jó öreg kempingezés, erre is mutatok helyeket. Na és Svájcban sem mindenki Rockefeller.
Aki utálja a tömeget, a hőséget, unja magát egész nap a strandon, de szereti a hegyeket, tavakat, a képeslap szépségű természetet, amiért nem kell átutazni a fél világon, aki bírja, hogy minden működik, és úgy általában az emberekért van, annak tökéletes úticél.
