Magamról
Geográfus-geológus-fotós végzetséggel és enyhe képzőművészi beütéssel rendelkezem, de mindezen papírhalmozás csak a folyamatos önmagam, a saját utam keresésének következményei.
15 évvel ezelőtt, egyetemi éveim hajnalán kerített egyre inkább hatalmába a világunk megismerése iránti vágy. Egy „véletlen” és az akkori, szűkös költségvetés egybeesése hozta az utána határokat nem ismerő minimál költségvetésű, vadkempingezős utazásokat, későbbi nagy hátizsákos kalandokat. A millió csillagos szálások után már nem is érném be kevesebbel, felszínen a működő vulkán tetején, frissen hullott hóban, egy szál hálózsákban, tafonik belsejében vagy lávaalagút barlangban alvás csak néhány a sok év rengeteg élménye közül.
A felszíni kalandozásoknál is erősebb, ellentmondást nem tűrő vonzalom alakult ki bennem az elmúlt 10 évben a sötétség birodalma, a barlangok és mélyművelésű bányák iránt. Először járni ott, ahol ember előttem soha, elsőként látni azt az érintetlen világot, ahova fény sem hatolt soha…. ez érlelte meg bennem a gondolatot, hogy megtanuljak fotózni, és felhozzam, mindenkinek megmutassam Földünk csodáit, ami engem annyira rabul ejtett. Magyarország karsztterületei és a környező országok barlangjainak dokumentálása mellett helyemet a több hetes külföldi expedíciókon találtam meg, ahol a civilizációtól elzárva, egy maroknyi csapat dolgozik a közös célért, nemzeti különbségeket, országhatárokat nem ismerve.
Fotósként a barlangok/bányák tereit, képződményeit, a lent zajló tevékenységeket, kutatásokat dokumentálom, vagy épp valami új látványvilág megalkotásával kísérletezek. Alapelvem, hogy nem csak a szép helyeken kell tudni jó fotókat készíteni, hanem az egyszerűben is meg lehet látni a szépet.
Az utazások és az expedíciók alázatra és tiszteletre nevelnek a természet erőinek nagyságával szemben. Érzékeltetik, mennyire törékeny az emberi élet, tanítanak és újabb kihívások felé hajtanak.