Az elmúlt 10 év extrém utazásaiból azokat a pillanatokat szeretném kiemelni, amelyek igazán mélyen megmaradtak az emlékezetemben. Alapvetően tudatmódosult állapotról van szó, amihez semmilyen narkotin, alkohol, drog vagy gyógyszer bevitelére nem volt szükségem. Néhány példa, ízelítőnek:

• jeges úton, korom sötétben a szögesgumival felszerelt fekvőbringámmal hóviharban és viharos hátszélben léptem át a norvég sarkkört és száguldottam tovább északnak
• a bringámat a hátamon cipelve a holtponton túlesve fülig érő szájjal, nevetve jutottam fel a Hundskehljochra, viharos szélben és havazásban
• egész éjjel sötétben a Kilimandzsáró vulkáni hamuval borított oldalában a hátamon a bringámmal másztam fel, a kalderán pedig viharos jeges szél tört be
• Afganisztánban a Wakhan folyosóban eljutottam a Hindukush hegység legszebb hegyi közé, ahol 6-7000 méteres csúcsok vettek körbe, és átértékeltem az egész utat, ami odáig vitt
• Pakisztánban egy teljesen romos, alig járható gyalogos függőhídon keltem át
• Indiában covid alatt egy kórházba kerültem, ahol azonnal elkezdtem felsőtestre edzeni. 4 hét múlva megvolt az egykezes húzódzkodás egy jégcsákányon

Ezek az élmények maradnak meg igazán, és ezekhez nem is volt szükség különösebb luxusra, vagy egyáltalán nagy erőforrásokra.