Ausztrália, Új-Zéland
A szigetországnak sok adottsága van, ami nekünk nincsen: ezért nyűgöz le minket ez a különbség, rengeteg ötletet meríthetünk az ő hozzáállásukból és megoldásaikból.
A kerekasztal-beszélgetésen néhány mókás vagy tanulságos történetet szeretnénk megosztani, valamint inspirálni titeket akár fizikai, de legalább gondolati utazásra.
Gyere és fedezd fel velünk Ausztrália és Új-Zéland távoli világát. 🙂
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Zsana és Ábel (Kultitasting)
![](https://jaratlanutakon.extra.hu/wp-content/uploads/2019/10/Zsana_Ábel_2-min.jpg)
Zsana és Ábel vagyunk. Kilenc éve ismerjük egymást, tavaly szeptember óta vagyunk házasok és idén egy kislánnyal is bővült a családunk. Két szenvedélyünk van: az evés és az utazás. Első közös éveinkben együtt jártuk be Európát, majd együtt hagytuk el a kontinenst egy izraeli, guatemalai és borneói csatangolásra. Végül 2016-ban – harmincas éveink elején, kissé kiégve a multik világában – útnak indultunk, hogy hat hónap alatt hátizsákkal körbeutazzuk a nagyvilágot.
6 hónapos utazásunk alatt eljutottunk – innen nézve – a világ másik végére: Ausztráliába és Új-Zélandra is, ahol egy-egy hónapot töltöttünk. Ha szeretnél tippeket kapni, hogyan oldd meg ezekben a fejlett (és drága) országokban az utazást, szállást, étkezést és milyen látnivalókat érdemes útba ejteni egy rövidebb vagy akár hosszabb utazás alatt, gyere és kérdezz tőlünk bátran!
Sztori: Bár jól beszélünk angolul, az ausztrál és új-zélandi akcentussal néha igencsak meggyűlt a bajunk. Sydney-ben egy csatahajóra idegenvezetőnek egy, a hajón szolgált veterán bácsit kaptunk. Mivel a bácsi kb. 80 éves volt és hihetetlen durva akcentust nyomott – mindezt fogai hiányával nehezítve -, alig egy-két szót értettünk a beszédéből. Mindezek ellenére lelkesen bólogattunk, amikor megállt mesélni az egyes helyszíneken és nevettünk, amikor ő is. Csak azon izgultunk, le ne bukjunk, ugyanis mindössze ketten voltunk a „csoportban”. Szerencsére a bácsi egyetlen kérdést sem tett fel, így nem derült ki számára, hogy akármiről mesélt is volna, nem tűnt volna fel nekünk.
Szécsi László
![](https://jaratlanutakon.extra.hu/wp-content/uploads/2019/11/IMG_0272.jpeg)
Fehér Zoltán
Zoli vagyok, alapvetően egy itthoni cégnél dolgozok a szoftveriparban, de minden szabadidőmet igyekszem utazással és/vagy túrázással tölteni. Eddigi kalandjaim során több, mint 60 országba jutottam el, nagyrészt barátokkal vagy egyedül utazva.
Idei hosszabb szabadságom alatt volt alkalmam meglátogatni Új-Zélandot és Ausztráliát. Az előbbiben egy hónapot töltöttem, nagyrészt bejártam mindkét sziget fontosabb látványosságait. Az Ausztráliában eltöltött három hét viszont túl sokra nem volt elég – hatalmas az a kontinens -, de így is láttam a nagyobb városok melletti érdekesebb természeti jelenségeket, valamint a sivatag közepébe, az Uluruhoz is sikerült eljutnom. Ezen utak során összegyűlt tapasztalataimmal szeretném segíteni a bolygó másik felére készülőket.
Sztori: Délelőtt érkeztem Oamaruba a “hostelbe”, ami egy családi ház volt igazából. A kicsit fura, idősebb hölgy tulajdonos azzal kezdte, hogy lehordott a sárga földig, hogy milyen alapon megyek oda délelőtt, meg van mondva, hogy 2-től van check-in, meg hogy még semmi hasznosat nem tettem aznap és még egy házat se tudnék egyedül felépíteni – ezután közvetlenül kávéval kínált (nem kávézok, de ez nem az a helyzet volt, hogy nemet mondhattam volna bármire), majd autóval körbevitt a városban, hogy mi merre van és hogy hol kell majd éjjel a tengerből kijövő pingvineket keresni – meg hogy így ma este az én feladatom lesz, hogy az érkező többi vendéggel körbemenjek. Kb. 15 pingvinnel találkoztunk az éjszaka folyamán.
![](https://jaratlanutakon.extra.hu/wp-content/uploads/2019/10/FeherZoltan1-min.jpg)
Holovitz Alexandra
Kassay Tamás
Zsilinszky Fanni
Nem mondanám magam nagy utazónak, a töredékét sem utaztam annak a távnak/időnek, amit a fesztiválon résztvevő ’NAGYOK’, de szenvedéllyel utazom, főként magam szervezem, és a nyáron sikeresen véghez is vittem az első nagyobb megpróbáltatást: 3 hónap egyedüllét egymástól eléggé különböző országokban.
Az utazásnak úgy kezdtem neki, ahogy ’a nagy könyvben meg van írva’: hátizsák, egyirányú repülőjegy; szállásokat és programokat útközben intéztem.
Ázsián keresztül jutottam el bakancslistám első helyét elfoglaló tevékenység végzésének helyszínére: Tongára, ahol egy hónapot töltöttem főként workaway-es kereteken belül, és helyi családnál is laktam. Akit érdekel egy kis polinéz ország Új-Zélandtól 3 óra repülőútra, akit érdekel, milyen hosszúszárnyú bálnákkal úszni, az megtalál a vasárnapi workshopon.
Koczur Szilvia
Másfél évvel ezelőtt, a tipikus kapunyitási pánik közepén fogtam a hátizsákjaimat és Work & Holiday vízummal Ausztráliába költöztem dolgozni, utazni, élni. Miután fél évig sikertelenül kergettem a felhőkarcolós, nagyvárosi álom-életet Sydney-ben, újragondolva az életemet, továbbálltam. Négy hónapra az Outback-be száműztem magam kipróbálni, milyen a hamisítatlan, vidéki ausztrál Bogan élete a sivatagban, közben figyelemmel kísérve egy vadon élő bébikenguru felcseperedését. Néhány hét alatt pedig meglátogattam a keleti part fontosabb állomásait. Búvárkodtam a Nagy Korallzátonyon, túráztam az Amazonasnál kétszer idősebb Daintree esőerdőben krokodilok közt és összebarátkoztam a Melbourne-ben állomásozó pingvinekkel is.
Vízumszerzés, kiutazás-utazás, munka- és boldogulási lehetőségek, utazási módok, veszélyes állatok túlélése – ezekről mind szívesen mesélek és adok hasznos tippeket.
G’day mate, gimme a stubby sweetheart, get your sunnies and go!
Blog: https://www.facebook.com/
Instagram: https://www.instagram.com/
![](https://jaratlanutakon.extra.hu/wp-content/uploads/2019/11/Koczur_Szilvia_AU.jpg)