Kerekasztal

Gyerekkel utazni

Bátorító ötletek családosoknak

Ha eddig tartottál volna attól, hogy gyerekkel elindulj a világba, gyere el, beszélgess tapasztalt utazókkal és gyűjts ötleteket, inspirációt, hagyd eloszlatni a félelmeidet.

Hány éves gyerekkel érdemes messzi útra kelni? Mi van, ha pár hétre kimaradnak az iskolából és mit csinálunk másképp, mikor velük megyünk? Gyerekekkel utazni munkás, de minden perce megéri. Hosszú távú befektetés, hogy nyitott, empatikus, problémamegoldó és független emberek legyenek. Vágj bele te is!

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Dr. Scheili Eszter (Vanilia Travels)

A gyermekünk érkezése előtt sokat hátizsákoztunk a férjemmel, így nem volt kérdés, hogy ez kisfiunk megszületésével sem fog változni. Csak az egyik hátizsák cserélődött le beülős túrahordozóvá. Milánnal 8 hetes kora óta utazunk. A pandémia miatt sok utunk meghiúsult, ezért nyakambavettem Milánt és a magyar túraútvonalakat. Rengeteget túráztam vele egyedül, és ezáltal sokat tanultam a túrázásról, a babámról és önmagamról is. A Pilis után pedig már meg sem kottyant a túra a horvát Biokovon, Kréta sziklás útvonalain, vagy a Teide vulkán lábánál, 3000 méteren. Milán most három éves. Számtalan országban járt és túrázott (nem a szám a lényeg!), aludt már a Szaharában egy sátorban, lakóautózott Andalúziában, szereti a polipot és az országok helyi ételkülönlegességeit, tudja mi az a Teide, imádja a beülő hátit és a túrázásokat.
A kisgyerekkel, babával utazás nem arról szól, hogy emlékezni fog-e ezekre a korai utazásokra. Olyan mélyre vésődő impulzusokat kap, ami egy életre nyitottá és rugalmassá teszi. Igazából csak az ebben a korban legalapvetőbb folyamatot engedjük kiteljesedni: a tanulást és a tapasztalást.

Szülői oldalról talán a legnehezebb, hogy ne legyenek elvárásaink, és rugalmasan tudjuk kezelni a napirendet és a gyermekünk igényeit. Nem nehezebb a babával az úton, mintha otthon lennénk a 4 fal között. Olykor sír az utazás alatt? Otthon is sír néha… pelenkázni pedig az autóban és egy hegytetőn is tudok.

Az utazás kikapcsodás, feltöltődés, az új megismerése és befogadása. A gyerek ebben a korban nem a látnivalókra emlékszik, hanem arra, hogy milyen jó volt a családnak együtt, és megtanulja a szülőktől a más, új elfogadását. Ebben van kiemelkedő szerepe a gyerekes utazásoknak: hogy egy nyitott, elfogadó, rugalmas kis ember fejlődik. És mi, szülők is tanulunk közben. Na meg ha a szülőknek igénye az utazás, és boldoggá tesz, akkor nincs mese, menni kell. És boldog szülő, boldog baba, boldog család.

Rácz Edit

Rácz Edit vagyok. 42 országban jártam eddig. Különböző típusú utakon vettem részt, eleinte szervezett nyaralásokon, majd egyre inkább saját szervezésben jártam a világot. Természetes volt, hogy az utazásaink gyermekünk születését követően is folytatódnak. 4 hónapos babával utaztunk először még itthon próbaként, majd még mielőtt betöltötte az első életévét már külföldre is. A legemlékezetesebb és leghosszabb útjaink ötletét itt a Járatlan Utakon Fesztiválon kaptam. 2018- ban az akkor 11 éves kisfiammal vonattal tettünk egy körutat Európa 9 országában, majd 2019 ben Európa másik felét néztük meg egy 2 hónapos szintén vonatos körúttal. Mindent én terveztem, szerveztem és bonyolítottam le. Példámmal szeretnék segíteni mindazoknak akik szívesen indulnának, de valami visszatartja őket. Hogy állj neki a szervezésnek, mit vigyél magaddal és mit ne, mit tegyél a biztonságodért, honnan meríts ötleteket, ki segíthet a tervezésben és a szervezésben, hogy nézz olcsón várost és sok egyéb kérdésre válaszolok, akár olyanokra is, ami még fel sem merült benned, de a tapasztalataim alapján hasznos lehet Nektek.

Sztori: A második körutunk előtt az utazás előtti napokban nagyon besűrűsödtek a tennivalók, így az indulás reggelére hagytam a vonatjegy megvásárlását. Felpakolva cuccokkal és kajákkal érkeztünk a Kelenföldi vasútállomásra, ahol is szerettük volna megvenni a jegyünket. A pénztáros el is vitte a személyinket, majd kb 20 percre eltűnt, és mikor előkerült közölte sajnos nem tudja kinyomtatni a vonatjegyünket, mert a nyomtató nem akar működni. Ugyan ráhagytam időt a jegyvásárlásra, de az nem volt bekalkulálva, hogy még át kell mennünk a Déli pályaudvarhoz. Szerencsére aki kivitt minket az állomásra még ott volt, így elvitt minket kocsival de sajnos nagyon szorított az idő. A jegypénztárban az úr 10 perc után közölte, hogy a vonat indulásáig már nem lesz meg a jegyünk, mert az Interrail központ külfödről küldi a jegyet és ők azután nyomtatják és ez a folyamat nem “gyorsvonat”. Így már az első nap első órájában el kellett kezdenem az újratervezést. 2 lehetőségünk volt. Vagy megveszem a jegyeinket Ljubljanaba pluszban a bérlet mellé – ezt ajánlotta a pénztáros- és Ljubljanaban veszem meg az Interrail jegyünket, de mivel még aznap estére nem volt szállásunk és este érkeztünk volna meg, jobbnak láttam az aznap esti vonatra hálókocsi kiegészítő jegyet venni az Interrail bérlet mellé így megoldva a szállást és azt, hogy reggelre érünk oda, így nem veszítünk napot, és napközben még el tudtam pár dolgot intézni. A hálókocsit úgysem próbáltuk tavaly. Viszont aznap muszáj volt elindulnunk, mert a jegy 12 éves korig ingyenes és a kisfiamnak másnap volt a 12. születésnapja. Csak akkor utazhat ingyen, ha megkezdi az utazását a szülinapja előtt. Kicentiztük…. Este fáradtan, de boldogan szálltunk fel a vonatunkra Kelenföldön.

Bérczes Judy (Utazóanya)

Sokan azt gondolják, hogy ha valakinek gyereke születik, akkor onnantól „mindennek vége”, és nem lehet addig utazni, míg nagyobb nem lesz. „Úgysem emlékszik rá” vagy „minek cipeled magaddal szegényt, nem erre van szüksége” és hasonlók hangoznak el, miközben sok friss anyuka vágyna rá, hogy babával is utazzon.

Mi 22 országot bejártunk négy kontinensen a három pici gyerekünkkel, és rengeteg csodás élményben volt részünk közösen. Én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy merjen belevágni babával is! Az iker babáinkkal kilenc hónapos korukban indultunk el Thaiföldre, két éves korukban pedig, amikor már a húgicájuk is megszületett, bejártuk Montenegrót. Három három év alatti picivel Mexikóban kalandoztunk.

A felejthetetlen élményeink közé tartozik a Szaharában való sátrazás és tevegelés, mexikóvárosi utcai ételek felfedezése, a grúz Kaukázus gyönyörű tája, maldív helyi lakossággal való ismerkedés egy lakott szigeten, de a legnagyobb lezárások alatt bejárni Montenegrót is nagyon különleges élmény volt. És ne felejtsük el Izland vulkanikus hangulatát, természetes geotermikus gyógyfürdőit, természeti csodáit, vagy amikor mérgező grönlandi cápát kóstoltunk.

Igen, a gyerekek is!

A mottóm az, hogy az egész világ egy játszótér. Nem kell külön bababarát programokat és játszótereket keresni, mert a piciket minden érdekli körülöttünk, legyen az barangolás az erdőben, városnézés vagy kilátás egy toronyból, mindenbe be lehet őket vonni.

Az évek során elsajátítottam a minimalista pakolás mesterségét is, így egy hétre Izlandra már feladott poggyász nélkül utaztunk öten. Minek felesleges cuccokat magunkkal cipelni, hiszen a három picúrt is sokszor mi cipeljük 😀

László Family Adventures

László Viki és László Marci vagyunk. Gyerekek előtt, és mióta gyerekeink vannak ( 5) azóta is életünk része az utazás. Egy pillanatig nem állított meg a gondolat minket, hogy a gyerekekkel ne lássunk világot. A kicsikkel sokat sátraztunk a Balkánon, beutaztuk Dél-Európát, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve felkerekedtünk az akkor (4,6,8,10) éves gyerekeinkkel egy közel egy éves lakóautós túrára az Usától egészen Costa Ricáig. Mivel ez volt életünk legjobb döntése, szeretnénk veletek megosztani, hogy senkit se tartson vissza a félelem, vagy az ismeretlen. Útközben a dolgok egészen átalakulnak, kisimulnak és leegyszerűsödnek. Azáltal, hogy kevesebb saját tárgy vesz körül, kevesebb a gond és béklyó. Az egész család szimbiózisba kerül, a külső körülmények vagy esetleges nehézségek csak megerősítik az összetartozás érzését, a technika hiánya pedig kifejezetten jótékony hatással van a gyerekekre, akik így egész nap valóban játszanak a legegyszerűbb dolgokkal és sokkal közelebb kerülnek a természethez, azon kívül, hogy milliónyi élményt gyűjtenek. Ez már elvehetetlen, és semmi mással nem helyettesíthető. Egy ilyen, vagy hasonló út után az ember gondolkodása is megváltozik, nyitottabbá, rugalmasabbá válik és ha voltak is félelmei, egészen biztosan csökkennek, ha teljesen el nem párolognak.

Mi eleve nyitottan és félelmektől mentesen ugrottunk az ismeretlenbe, de egy pillanatig nem bántuk meg. Gyerekekkel utazni vissza nem térő élmény. A gyerekek a tévhittel ellentétben rendkívül alkalmazkodók és felfedezni vágyók. Természetesen az egyéni igényeket, esetleges rugalmatlanságokat figyelembe kell venni a tervezés során, de ha jól ismerjük magunkat és a gyerekeinket, akkor nagy baj nem történhet. 

Mi például éppen azért választottuk a lakóautós utazást, mert az állandó, 2-3 naponta való tovább utazás változásait egy állandó helyszínnel ( a guruló otthonunkkal) akartuk tompítani. Bár hirtelenek vagyunk ezt az utat egy közel egy éves tervezés előzte meg, amely elsősorban a gyerekek igényeire fókuszált. Rengeteg mindenre kellett gondolni, nem csak az oltások, iskolai kikérő papírok, az út során való tanításhoz való tankönyveket kellett beszerezni, hanem gondoskodni kellett a szórakozásról is. Beszereztünk diafilmeket, mesekönyveket, letöltöttünk ekönyveket, hangos meséket, és mesefilmeket…

Ha az előkészületekről, az útról, az utazás nehézségeiről szeretnél bármit megtudni, akkor a kerekasztalon szívesen mesélünk neked tapasztalatainkról. Azt gondoljuk, hogy nem mindenkinek kell úgy csinálnia vagy döntenie, ahogy mi tettük, és nem is mindenkinek való ez, de ha valaki komolyabban gondolkodik valami hasonló útban, akkor 4 és 10 éves kor között szinte minden korosztály igényeiről be tudunk számolni. 

Azóta megszületett a legkisebb fiúnk is és vele sem hagytuk abba az utazást, a covid éveit Nicaraguában töltöttük immár az 5 gyerekkel és ott 3 évre le is telepedtünk, onnan tettünk csillagtúraszerű kirándulásokat ezen a trópusi országon belül. 

Ha a külföldön hogyan illeszkednek be a gyerekek a kérdés, ezzel kapcsolatban is temérdek tapasztalatra tettünk szert. Gyere, és kérdezz, hogy aztán te is útnak indulj gyerekkel és önbizalommal telve!

Sztori: Nem sokszor történt velünk szerencsétlenség, de egyszer egy napra „beírattuk” a helyi óvodába és iskolába a gyerekeket. Mivel Vilma volt az egyetlen óvodás korú így ő egyedül ment a falu ovijába. Az iskolában elmagyarázták, hogy 11kor „uzsonnaszünetre” hazamennek a gyerekek, ezzel természetesen nem volt baj, hisz pár száz méterre álltunk a lakóautónkkal, de az oviban nem szóltak, hogy lenne ilyen szünet. Így aztán csak a sulisokért sétáltunk el. Eközben az oviból kiengedték a gyerekeket, és Vilma, mivel nem látott minket, viszont még egy szót sem beszélt spanyolul (4 éves volt) mint akit puskából lőttek ki, elindult a falu egyik utcáján. Mire a helyi gyerekek értesítettek minket, Vilma már árkon bokron túl volt. Mi lélekszakadva rohantunk az esőben az oviba, de szerencsére addigra egy helyi néni karon fogta és visszavezette hozzánk. Egyértelmű volt, hogy csak a „gringo lakóautósokhoz” tartozhatott a kis szőke kislány. Nagy volt az ijedelem, de az egész lezajlott nagyjából negyed óra alatt, így utólag pedig már csak egy kaland, amire pironkodva emlékszünk vissza.