Végre megjelent a Honeymoon Around The World nászutasainak várva-várt könyve!
“Hogyan utazzuk be a világot napi 3533 forintból?”
Négy éves és több mint 40.000 km-es nászút fekvőkerékpáron. Mindezek élményeiről, tapasztalatairól már mesélt nekünk Harkányi Árpád és Zárug Zita a járatlan utakon fesztiválon, de most már a saját könyvükkel érkeznek hozzánk.
Könyvük fülszövege:
Hétköznapi házaspár vagyunk, ám volt egy nem hétköznapi ötletünk, amelyet meg is valósítottunk. Esküvőnk után világkörüli útra indultunk, és négy évig ez az utazás volt az életünk: 1550 nap alatt 46 országban jártunk. Álltunk vulkánok tetején, láttuk a tengerek színes világát a felszín alatt, kerékpároztunk a Pamír fagyos hágóin a tél kezdetekor, és a legnagyobb trópusi hőségben az egyenlítő mentén. Felejthetetlen élményeket éltünk át, nagyon kevés pénzből. Megtanultunk olcsón és okosan enni, közlekedni és szállást találni. Naponta átlagosan 3533 forintot költöttünk fejenként, amiben minden benne volt. A legtöbb úton szerzett tapasztalatot azonban nagyszerű lett volna tudni már induláskor is. Mások dolgát ezért szeretnénk megkönnyíteni ezzel a könyvvel, melyben – izgalmas személyes történeteink mellett – rengeteg hasznos információt gyűjtöttünk össze.
Miből éltünk négy évig az úton, amikor már két év után elfogyott az indulótőkénk? Hogyan szereztünk munkavízumot Új-Zélandon? Hogyan túráztunk 27 napot a Himalája legszebb
hegyei között ötezer méter felett, összesen nyolcvanezer forintból, végig vendégházakban megszállva? Miként lehet egy luxus óceánjárón, teljes ellátással, két hét alatt átkelni az Atlanti-óceánon mindössze 86 ezer forintból? Hogyan érdemes autót vagy akár vitorlás hajót stoppolni? Hogyan lehet a világ egyes tájain napi egy dollárért hatszemélyes lakóautókat bérelni? Mit csináltunk, amikor Árpinak veseköve volt Nepálban, vagy amikor Indonéziában mindketten elkaptuk a dengue-lázat? Hogyan tanultuk meg a helyi nyelveket alapszinten, és miért volt ez rettentő hasznos? Miként szereztünk barátokat szerte a világon?
De kitérünk a kalandunk érzelmi részére is. Hogyan tudtunk ennyire élvezni egy ilyen hosszú, viszontagságos utazást, ami közben az életformánkká is vált? Miként győztük le a honvágyat és a félelmeinket? Hogyhogy nem vesztünk össze soha, miközben egyikünk a hegyekért, másikunk a gyönyörű tengerpartokért van oda? Hogyan látjuk most a világot, milyen újra itthon lenni és letelepedve élni, ennyi élmény és tapasztalat után?
Mindemellett azt is elmeséljük, hogy ma mit csinálnánk másképp, hiszen az indulás óta sok nagyszerű új lehetőség nyílt a még könnyebb és olcsóbb utazáshoz.
Várunk szeretettel, Zita és Árpi