Higiénia, oltások, egészségügyi szabályok
Egészségügyi tanácsok utazóknak, utazóktól
Vajon tényleg annyira veszélyesek ezek a betegségek, amikkel ijesztgetnek minket? Tényleg nem szabad jeget kérni Ázsiában? Milyen egy indonéz kórház?
Mit merjünk megenni, ha utazunk és ha már megettük, milyen következményekkel számolhatunk? Mennyire kell feltétlen beoltatni magunkat és hol kérhetjük ezeket az oltásokat? Hogyan lehet felkészülni a higiénia hiányára egyes országokban? Mit tegyünk, ha orvoshoz kell mennünk, illetve gyógyszert kell szereznünk?
Mit (ne) együnk, igyunk, tegyünk utazás közben, hogy ne csak a fosós-hányós sztorikról tudjunk beszámolni? Mire kell/lehet védőoltást kapni? Érdemes-e ezen spórolni? Milyen járványoktól féljünk és hol tudunk tájékozódni? Hogyan lehet a malária ellen védekezni? Mikor érdemes, mikor nem? A pálinka nyilván alap, de milyen gyógyszereket érdemes magunkkal vinni? Mikor mire jó a helyi varázslat? Mire figyeljünk, ha hazaértünk?
(Mindemellett sem az előadás, sem az interneten bárhol olvasottak nem helyettesítik konkrét esetben a hozzáértő orvossal való egyeztetést!)
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
A kerekasztal előadói
dr. Hajdu Zsanett
Biológus, illetve gyógynövénykutató vagyok, aki anno 22 éves egyetemistaként 2 évet töltött a bolíviai Andokban és Amazóniában, az indiánok gyógynövényes tudását kutatva. Később hónapokig időztem Brazíliában, Costa Ricán, Kubában. Főként a két éves expedíció alatt rengeteg egészségügyi kalandom volt, így az itthoni alapos előkészületeken túl a helyi praktikákról is tudok nektek mesélni:
Pl. Bolíviában, La Pazban 3600 méteren éltem fél évig két magyar társammal, így a magashegyi betegségről és a magaslati létezés rövidebb és hosszabb távú megszokásáról is vannak tapasztalatok. Amazóniában találkoztam sok kedves csípő-bőrbe költöző-harapó-vérszívó rovarkával, éjszakánként pedig csendesen átkoztam az otthon rosszul megválasztott, alacsony két személyes sátram trópusi klímához pici légterét, amiben patakokban ömlött rólam a víz reggelig, így sikerült a dzsungel közepén „felfázni.”
Sztori: Már kb. egy litert ittam a finom üdítőből, amikor a helyi fiúk közölték, hogy az a Paraguá folyó forralatlan vizéből készült. Némi keresztvetés után konstatáltam, hogy hamarosan tuti meghalok, ám kiderült, hogy kristálytiszta ez az amazóniai folyó, és a következő 3 hétben is forralás nélkül fogyaszthattuk. Pár hónappal és pár ezer km-rel arrébb a Manuparé folyó vizét már nem akartam megkóstolni, mert a helyi indiánok is a forralt esővizet választják, ám egy tikkasztó nap végén az ösztön teljesen váratlanul felülírta a józan eszem, és húzóra legurítottam a forraláshoz előkészített folyóvizet. Egy óra múlva magas láz és hasmenés… később kiderült, hogy Salmonella. Másnapra a láz lement, így nem mondtam le a három napos nomád navigálásról az Amazonas mellékfolyóján, „gyógyszerként” zabpelyhet vízzel és sós főtt rizst fogyasztottam három napon át. Ezzel tökéletesen kihúztam egy héttel a betegség kitörését, amikor végre orvoshoz jutottam, és kaptam antibiotikumot. A zab nagyon hasznos élelmiszer & gyakran megéri a helyiek útmutatásait követni. ☺
Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis)
Egészségtudatos utazás – hogy ne csak fosós-hányós sztorijaid legyenek
Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis) vagyok, végzettségemet tekintve gyógyszerész. 17 évesen indultam el először önállóan hátizsákkal világot látni. Gyakorlatilag minden szabadságomat és pénzemet azóta is utazásra költöm, így mostanra 111 országba jutottam el, sok helyre úgy hozta az élet, hogy többször is.
Több, mint 30 év alatt, mióta a világot járom rengeteg egészségügyi kalandom volt. Szerencsére többnyire én gyógyítottam másokat. Az elméleti, egyetemen szerzett tudásom mellé rengeteg gyakorlati tapasztalatot is szereztem arról, hogyan legyünk egészségtudatosak utazás előtt, alatt és után. Ha szeretnél többet tudni/van kérdésed gyere, hallgasd meg az előadásomat és utána kérdezz bátran a workshop alatt.
Sztori: Ghánában egy vudu szertartásról azért maradtam le, mert egy amúgy nagyon fittnek kinéző utazó hölgy szó szerint a karjaimba ájult. Előzékenyen egy közeli sírkőre fektettem és szépen magához térítettem, némi szőlőcukor és főleg sok re-hidratáló folyadék után neki nem kellett szertartást rendezni. Sokszor banális, egyszerűen megelőzhető hibák miatt maradunk le kalandokról, válik az utazás rémálommá. Mire figyeljünk hogy ne így legyen?