Niger egyike az utazásra egyáltalán nem javasolt országoknak, aki mégis odamerészkedik sivatagi homokdűnék, az Aïr elképesztő fekete hegyei, az ősi só karavánok városai, szudáni agyag mecsetek, dinoszaurusz csontok és Nyugat-Afrika utolsó zsiráfjai mellett, Afrika talán legbarátságosabb embereivel találkozik.

A lakosság harmada mai napig nomád – a zord sivatagban túlélő, teve karavánokat vezető tuaregek és a fulanikhoz tartozó marhatenyésztő wodaabe-k – az ő életformájuk évszázadok óta nem sokat változott.

Nigeri utazásom során rengeteg pozitív csalódás és élmény ért, de csúcspont az volt, amikor, amikor Agadezből pár óra száheli off roadozás után megérkeztünk az In-Gall nevű klasszik porfészekbe. Miközben a környéken található sós, ásványokban gazdag vízzel itatják meg állataikat, évszázadok óta itt gyűlnek össze a nomádok az esős évszak végén, hogy találkozzanak. A különbség, hogy most van tribün és hangosítás.

Ahogy behajtottunk a fesztivál helyszínére egyből elkapott a flow – por, homok, tevék és emberek ezrei, tuaregek színes ruhákban, kardokkal, asszonyok aranyékszerekkel szamárháton, azokon cuccok színes, díszített tevebőr zsákokban, rojtokkal. A nagy tuareg családok körben tevék tucatjaival, szerteszét lovak, szamarak. Külön fulani tábor, ahol a kifestett wodaabe pasik már melegítenek a Gerewolra, a lányok szépen kiöltözve csoportokban nevetgélve nézegetik őket. Tuareg felvonulást XXL méretű tevéken, gyönyörű nyergekkel és indigó turbánokon ezüst díszítéssel.

Ehhez egy kamionról élőben tuareg rock, amire fehér turbánosok ugrálnak…

Burning Man a Szaharában.

Kevés magyar utazó jutott el ide, így előadásomban Cure Saleé tuareg fesztivál mellett szeretném Nektek megmutatni Niger lenyűgöző látnivalóit, és az ott élő embereket.