Magamról
Tinédzserként kezdett érdekelni a japán kultúra, és amikor az egyetemen végre elkezdtem a nyelvtanulást, ez még komolyabbra fordult, és meghatározza az életem legtöbb területét azóta is. Emellett újdonsült stand-up fellépő vagyok, szeretek filmet nézni, játszani, túrázni, síelni, jógázni, mászni teremben vagy a via ferrata úton, meg persze utazni.
Már gyerekként is szerettem felfedezni, kirándulni, mozogni, utazni a családdal, de az első nagy kaland 21 évesen kezdődött, amikor kiutaztam tanulni Japánba. Az európai barátokkal is kirándultunk, de akkor próbáltam ki először az egyedüli utazást. Legyen az útitárs család, barátok, Vándorboy csoportjában összeverődött idegenek, csak pár órára csatlakozó más utazók, vagy a saját gondolataim, mindegyikben meg tudom találni az élményt, mindig máshogy.
Azóta még kétszer költöztem ki átmenetileg, összesen több mint két évet éltem Japánban, tanultam, dolgoztam, utaztam, lábat lógattam a Covid miatt, és legutóbb beletörtem a bicskám a családalapításba is. Éltem északi síközpontban, Tokió agglomerációjában és a legdélebbi szigetek fojtogató párájában is. Ha a körülmények engedték, próbáltam új zegzugokat bejárni az országban. Azóta is bevett gyakorlatom, hogy ha csak egy hosszú hétvégére is megyek várost nézni bárhol, legalább egy napot töltsek el távolabb a tömegtől, egy eldugottabb, de nem kevésbé emlékezetes helyen.
Japán felfedezésén kívül Európában volt szerencsém utazgatni eddig, főleg a hegyek vonzanak, legyen szó túráról vagy síelésről. Viszont nem idegenkedek attól sem, hogy lejárjam a lábam egy nagyvárosban némi kulturálódás érdekében, vagy a napközben szabad kézzel fogott polipot készítsük el vacsorára a horvát tengerparton. Európán kívül még Baliból kaptam ízelítőt egy körúton, és Grúziát jártuk körbe egy remek társasággal.
Ha visszatekintek ezekre a tapasztalatokra, nekem a nagybetűs utazás többnyire önálló utat jelentett. Ez a stílus adta igazán a felfedezés élményét, és több lehetőséget az interakcióra a helyiekkel. Valamint bármennyire is mozgalmas volt a program, egyedül tudtam igazán megélni és feldolgozni magát az utazást. Hiszen minden kaland egy lépés a belső útban is.
