A mostani előadásom témája a hajózással kapcsolatos.
Ősi mondás: Minden tárgy ami képes a víz felszínén maradni az hajónak tekintendő! De kinek mit jelent a hajó, a hajózás? Mi az a hangulat, életérzés, amiről úgy gondolják sokan, hogy a hajó által meg tudják valósítani? Építeni a nulláról vagy olcsón venni és felújítani? Illetve beszélek majd konkrétan a hajómról és az utamról. Mindezt az első kis gondolatszikrától kezdve, az elvárások megfogalmazásán át az építésig és azon is túl…
A hajómat 5 éve kezdtem el építeni és most nyár elején teszem vízre, hogy útnak induljak vele. Erre az útra valójában már az elhatározás pillanatában ráléptem és a vízretétel csak az utam következő szakaszának a kezdetét jelenti.
Azt előre elárulhatom, hogy nem igazán követtem az Európában elterjedt formavilágot, struktúrát, trendeket, se az ilyen projekteknél megszokott, marketinggel és szponzorokkal megtámogatott finanszírozási rendszert.
Ha ezeket követem, már rég a vízen lehetnék, de valószínűleg éppen a lényeget vesztettem volna el általa: azt az életérzést, hangulatot, ami miatt ezt az utat választottam.
Na de erről majd az előadáson 🙂
“…határidők és konkrét úti célok nélkül, kikötőből kikötőbe, partról partra vándorolva. Hajnalban vitorlát bontok, ha az időjárás jónak ígérkezik, majd késő délután újra a part felé veszem az irányt a következő kikötésre alkalmasnak tűnő hely felé.
Ott eltöltök egy-egy éjszakát vagy néhány napot, majd indulok tovább. Ha egy adott helyen úgy érzem, maradnom kell még, akkor maradok akár egy hetet vagy hónapot, ahogy az élet hozza, megélve minden pillanatot…”
