Magamról
1962-ben az Alföld, vizektől talán legtávolabb eső részén, Püspökladányban születtem.
A család 2 éves koromban Budapestre költözött, Rákosfalvára.
Ötévesen, minden nap a Rákos patak mellett gyalogoltam egyedül a kb. 3km-re lévő óvodába. Álmodozva nézegettem a messzi ismeretlenbe rohanó vizet és hamar megszületett az első kaland terve, lehajózni ezen a ,,nagy folyón” a tengerre!
A körvasút sor melletti grundon, meg is találtam az alkalmas hajót egy repedt fa mosóteknő képében. A nyári melegben, a villanyoszlopokból kiolvadó bitumennel hamar úszóképessé tettem hajómat.
A kaland csúfos véget ért, amit egy kiadós verés koronázott meg!
A család széthullásával, iskolaéveimet már az Aga utcai nevelőotthonban kezdtem, ahol a hosszú nyári szüneteket, az otthon Balatoni üdülőjében töltöttem.
A Rákos patak mellett fogant vonzódás a vizek világa iránt ekkor vált egy életen át tartó szerelemmé, szenvedéllyé.
Az Aga könyvtárában a könyvtáros néni hamar felismerte, milyen könyveket kell adni az ábrándos tekintetű gyereknek! Dékány András hajós regényei után hamar igazi utazók igazi kalandjait adta a kezembe. Heyerdahl, Amundsen, Schakleton és még sokan mások lettek az én hőseim.
Kamasz és kora felnőtt korom, bár időnként barátaimmal kajak túrákat is csináltunk a Dunán, inkább hátizsákos, bakancsos túrázással telt!
A Budapesti Természetbarát Szövetség ifjúsági tagozatával, segítettük az Országjáró Diákkörök munkáját és jártuk az országot. Örök barátságok születtek akkor.
A kalandok sosem álltak távol tőlem. A komfortzóna nekem sokszor ott kezdődik, ahol más elhagyja azt.
Téli sátras gyalog túrák a Pilisben, Börzsönyben, NDK motoros túra a tengerhez, Balaton hosszában átkorcsolyázása, jégen, sátorban alvással, Marokkó vonattal stb.
23 évesen a katonaság után kezdtem vitorlázni az Ikarus, vitorlás egyesületében.
Stoppal jártunk a Balcsira, boltban vettük a kiflit és a párizsit, többre nem nagyon futotta, de amennyit csak lehetett vízen voltunk, túráztunk.
Mindegy volt milyen hajóval, csak vitorlája legyen!
Később, mikor saját családom lett, vidékre költöztünk.
Kitanultam a hajóépítést, vitorlás oktatói képesítést és a belvízi jogosítvány mellé tengeri képesítéseket szereztem.
A munka és család mellett csak kevés idő jutott akkoriban a hajózásra, ezért 2005-ben egy ismerősöm vitorlás iskolájában oktatni kezdtem a Balatonon, 2009-től pedig a tengeren is.
10 évnyi balatoni és tengeri oktatás, adriai túrázgatás után egyre erősebben törtek fel újra a gyerekkori álmok, a távoli tengerek, óceánok világáról! Úgy éreztem elérkezett az idő, összegyűlt némi tapasztalat már, hogy nagyobb utakra adjam a fejem.
2015-ben szerveztem első önálló, kb.400 tengeri mérföldes utamat az Adrián, Zadar-Velence-Ancona-Zadar útvonalon, amit 3 hónap múlva egy Toszkána-Korzika túra és még azon az őszön egy újabb Adria átkelő túra követett.
,,Tedd munkává a szenvedélyed és soha többé nem kell dolgoznod!”
Megtaláltam végre a saját utamat!
2016-ban elköszöntem a vitorlásiskolától és már csak a túráimmal foglalkoztam.
Dél Olaszország, Málta, Görögország következtek a sorban.
2017 őszén megérett az idő, hogy egy nagyobbat lépjek!
Október végén 3 hetes vitorlás túrát szerveztem Mallorcáról a Kanári szigetekre, Madeira érintésével.
A túra 3 szakaszán 14 emberrel hajóztam együtt, akik többségükben előtte nem ismerték egymást és olyanok is akadtak, akiket én sem ismertem előtte.
Hatalmas élmény és tanulás volt ez!
2018-ban megismételtem az utat, immár 16 emberrel a 3 szakaszon.
2019 is a különleges túrák éve volt, a Zöldfoki-szigetektől az Északi-sarkkörig, a Kanári-szigetektől Madeiráig csináltunk 1-2 hetes túrákat.
A túráimat mindig az adott hajózási területen bérelhető hajókkal szervezem.
A résztvevők az élet különböző területeiről érkeznek, ezért számomra a hajózás, kaland mellett a legfontosabb feladat, hogy rövid idő alatt, egymásért, a hajóért tevő, egységes jó csapattá szervezzem őket!
Az új területek felfedezése mellett célom, hogy megmutassam az embereknek;
Az álmok elérhetők, akárhonnan is jöttünk, a lényeg, hogy tudjuk merre tartunk!
