8,5 év angliai élet után elindultam egy csak-oda repjeggyel Ázsiába, amiből végül egy másfél évig tartó utazás lett.
Kirgizisztánban kezdtem, majd Kazahsztánból elstoppoltam Iránig, onnan pedig hajóval átmentem az Emírségekbe. Sri Lanka, India és Nepál után Pakisztánba érkeztem, ahol aztán 3 hónapot töltöttem el.
Erről az időszakról szeretnék mesélni, mert Pakisztán volt rám a legnagyobb hatással.
Milyen itt egyedül, nőként stoppolni, sátrazni? Tervek nélkül, internet nélkül utazni?
Milyen egy túlélőtábor, ahol én voltam az egyetlen külföldi?
Mekkora élmény egy napig rendőrökkel túrázni a semmi közepén, akik azért jöttek, hogy segítsenek megtalálni a fényképezőgépem?
Létezik-e teatúladagolás, ha a völgyben való gyaloglás közben 2 óra alatt 9 különböző ember hív meg egy-egy csészére?
Kik élnek itt, és milyen nyelveket beszélnek? Működik-e a kommunikáció, ha nem beszélünk közös nyelvet?
