2011-ben egy szép októberi reggelen felültem a motoromra és elindultam Kelet felé. A most 4 éves út alatt Magyarország–Románia–Bulgária–Törökország–Irán–Pakisztán–India–Nepál–Banglades–Thaiföld–Laosz–Kambodzsa–Vietnám–Mianmar–Malajzia–Szingapúr útvonalon 70 000 km-t tettem meg legendás Honda Africa Twinem nyergében és ki tudja, mennyit gyalogoltam a Himalájában túrázva-mászva, de ezenkívül vitt siklóernyő, vadvízi kajak, hegyikerékpár, busz, vonat, repülő is.
4 év alatt a Föld lenyűgöző tájait jártam be. Rengeteg csodát láttam. Gyönyörű és kemény helyzeteket éltem át. Megannyi élményen túl, sok baráttal gazdagodtam, fejlődtem, senkit sem felejtve, azt sem, honnan jöttem.
“Többet láttam, mint amire emlékszem és többre emlékszem, mint amit láttam”. Motorom vitt tengerszint alatt és 5400 m magasan, dzsungeleken, sivatagokon keresztül, monszunban, hóviharban, perzselő napon. Aludtam, ahol az éjszaka ért: sátorban, kolostorban, barlangban, buszmegállóban, vagy épp elveszve a hegyen, bambusz levelekkel takarózva, de sokat kanapészörföztem (CS) is. Az Annapurna körtúrát Erőss Zsoltékkal jártam be, megfordultam az Everest alaptáborban és a Stok Kangrin (6150 m), felbringáztam a Khardung La hágóra (3400 m–5400 m), vadvízi kajakoztam 3 himalájai folyón, az egyiknek az örvényében újjá is születtem. Siklóernyőztem Nepálban és Malajziában. Hallgattam a Dalai láma tanítását Ladakhban, miután Dharamshalában kétszer is hiába kerestem. Segítettem iskolát építeni indiai nyomornegyedben, patronáltam bangladesi iskolásokat, menedzseltem japán éttermet Kuala Lumpurban, önkénteskedtem ökofarmon, úsztam világító planktonokkal, ültem csendben, meditálva tíz napot Bagan ezernyi pagodái közt, a nap első és utolsó sugarait szívtam magamba… Sokszor csak szimplán a motoron, vagy bárhol voltam, minden különleges történés nélkül olyan boldogság járt át, hogy már túlcsordult rajtam és olyan hálát éreztem minden és mindenki felé, hogy nehéz szavakba önteni.
Nem vagyok vérbeli motoros, de számomra ez egy nagyszerű módja az utazásnak. A motor adta függetlenség, mobilitás és szabadság túlmutat az egyszerű turista léten, kicsit megérezhettem, milyenek lehettek a régi utazók. Nem csak egy motoros út ez számomra. Hihetetlen lehetőségeket és fejlődést kínáló önismereti iskola, ahol mindig van min dolgozni, hisz az adott helyzetet csak én teszem ‘jóvá’ vagy ‘rosszá’.
Példámon keresztül szeretném bemutatni, hogy ha teszünk érte, megvalósíthatjuk az álmainkat, megélhetjük személyes történetünket és mindent a javunkra fordíthatunk.
