Körülbelül 5 éve fogant meg a gondolat, hogy hogyan is lehetne a természetrombolást prezentálni, illetve, hogy erről beszélni kell, cselekedni kell. Ez lett a Trabant Expedíció.

Felismervén, hogy a Földünk által biztosított energia elpocsékolása, szennyezések, a klimatikus változások, gépjárműipar fejlődésével a tömegtermelés, több tonnás járművek nyersanyag felhasználása stb. mennyire elterjedt, jött az ellenpélda: a kis nyersanyag felhasználású, alacsony fogyasztású jármű, a Trabant, amivel mégis a Föld bármely geológiai pontja bizonyítottan megközelíthető. Kis kronológia, példák: 2014 – Északi sarkköri expedíció; három Budapest-Bamako verseny, amiből kétszeres díjazott különdíjjal a low-budget kategóriában; Kaukázusi emléktúra és három egyéb saját szervezésű Afrika túra, melyben én is, Mitala Nikolett részt vettem idén 2019. február 4-11. között.

Szerettem volna megismerni a saját korlátaimat azzal, hogy elhagyom a komfortzónám. Ez az utazási forma remek alkalmat biztosított erre. Érdekesnek tartottam egy egyszerű, a múlt évezred végén gyártott autóval nekivágni egy másik kontinensek, ahol kimondottan primitív körülményekre számítottam (pl. a sivatagban a mindennapi tusolás nemléte, a sivatag monotonitása, az alapvető higiéniai felszerelés hiánya, a földön alvás és nem ritkán a 30 éves technika meghibásodása). Illetve, amikor nem tudom előre, mit fogok enni, hol fogok aludni, mert a környezet folyamatosan változik és bár az autóban megvan az alapvető létfenntartáshoz szükséges felszerelés, de ettől függetlenül nem tudom, hol fog elérni az éjszaka.