Utazni. Úton lenni. Átélni. Tapasztalni. Sírni. Mosolyogni. Elbukni. Felállni. Békében lenni. Mérgesnek lenni. A legenergikusabb állapotunkban bátran cselekedni.
Az egész életünk utazás. Akkor is, ha egy helyben vagyunk fizikailag, s akkor is, ha mozgunk. Tudatunk állandó. Megfigyel. A megfigyelésünk tárgyát mi választjuk ki: lehetnek ezek gondolatok, érzések, emberek, vagy akár légzésünket is megfigyelhetjük. Önmagamat megismerni Az Utazás. S ez az út végtelen, mindig van mit tanulnunk és tapasztalnunk, megértenünk. Az út során az Élet folyamatosan támogat minket. Az történik, aminek meg kell történnie. Ott vagyok s akkor, ahol és amikor lennem kell. Utazásom vezethet viharos tengereken s pálmafák között is. Jelenlétem és lelkesedésem aktív, mert szeretek élni. Tudjuk érzékelni a szeretetet, ami mindenhol, mindenben és mindenkiben benne van. Így lesz az élet adomány.
1473 nap alatt megkerültem a Földet bringával. Ez idő alatt biciklim 45000 km-t haladt 39 országon át. Idén júniusban ért véget az egyébként önköltséges expedícióm. Mikor ezeket a sorokat írom, már eltelt közel 4 hónap s úgy érzem, hogy még egyáltalán nem dolgoztam fel azt a sok csodát és kalandot, amit az utazásom során átéltem. Talán sosem fogom. Talán nem is kell. Élményeim, amiket átéltem, Indiana Jones filmbe simán beleillenének. Hatalmas hegyeken, dzsungeleken keresztül is átbicóztam, jártam óceán partokon, sivatagokban, számtalan településen.
Kis falvakon és turisták által nem ismert részeken szerettem kerékpározni. Többször találkoztam olyan lakosokkal, akiknek én voltam az első fehér ember, akit láttak életükben.
2 év alatt áttekertem Ázsiát, majd átbringáztam Ausztrálián s közte a Nullarbor sivatagon, Új-Zélandon, a Fidzsi-szigeteken és Japánba is eljutottam, ahol eltörött a csuklóm, amit öngyógyítással 1 hónap alatt rendbe tettem.
