Mauritánia - Egy lehetetlen ország a XXI. században
A létezés határán – időutazás időgép nélkül!
Előadó: Nagy Bendegúz
Afrika. Mauritánia. Egy ember, egy kerekesszék, egy hátizsák, egy Suzuki Vitara, egy Suzuki Jimny, sok ezer kilométer, végtelen sivatag, végeérhetetlen problémák, ezeregy felejthetetlen kaland, mese-mese-meskete gyűrődést jól és kevésbé jól bíró, kezdő és haladó világjáró kalandoroknak.
„Nouakchott-ban, Mauritánia fővárosában életem eddigi egyik legmegdöbbentőbb élményével ’gazdagodtam’. Az Auberge Sahara teraszán egy idősebb francia nő keservesen zokogott, hiába próbáltam vigasztalni. Elmesélte, hogy előző éjjel a teherbusz, amivel jött kombi iránytaxival, egy minibusszal karambolozott, amiben négyen rögtön meghaltak, a három vérző, még életben lévő haldokló sérültet feltették a buszra, ahol az ő kezében lehelték ki hajnalig a lelküket, a többi utas a buszon rájuk sem bagózott. Reggel pedig, itt a szálláshely előtti parkolóban a hét holttestet átpakolták egy katonazöld Toyota Hilux pickup platójára, majd elvitték őket valahová. Megértettem, hogy én semmit sem tehettem az ügyben, csak fogtam a nyugdíjas párizsi tanárnő kezét és vártam, hogy kizokogja a fájdalmát.” NBL
Sokat és sokszor vezettem Mauritániában, ahol a hazai jogosítványt és vezetési képességeket, tudást leginkább sutba érdemes dobni. Marokkó után a fő ökölszabály az lett, hogy Mauritániában éjjel szigorúan tilos vezetni, mert bármikor állhat előttem, jöhet szembe ki nem világított száz tonnás kamion-szörny, amin légyként lapulok ki. Az úton alvó ember és állat is teljesen természetes. Mauritániában az út mindkét oldalát autóroncsok és fehérlő csontvázak díszítik. Ennek a legfőbb oka ahhoz hasonló, mint ami nálunk is tapasztalható volt a kilencvenes évek elején. Trabantból Volkswagenbe, Mercedesbe ültünk át és nem bírtunk a lóerők sugallta hirtelen jött magabiztossággal és dühvel. Mauritániában az emberek ló vagy tevehátról ültek át az azoknál tízszer gyorsabban haladni képes járművekbe, míg a saját képességeik, reflexeik, agyuk nem lett tízszer gyorsabb. A több száz lóerőhöz jön még a terjedő, egyre jobb minőségű aszfaltozott úthálózat. Továbbá nagyon hiányos, egyenesen nevetséges a KRESZ és annak oktatása, a jogosítvány megszerzése. Sokszor tanfolyam sincs, a jogosítványt pénzért kell és lehet megvenni. És természetesen mindezt megfejeli az afrikai emberek legendás halálfélelem hiánya ami bizony sok esetben felelőtlenséggel is párosul. Ezzel együtt, miután több száz afrikai taxi, busz, teherautó és egyéb, Európában elképzelhetetlen személyszállító járművön ültem, saját balesetről mégsem számolhatok be.
’Bendegúz, a kerekesszékes világjáró’ vagyok, 1992-ben sportbaleset miatt kerekesszékkel kellett gyakorlatilag a nulláról újra tanulnom az életet. A kerekesszék nem pusztán ülőalkalmatosság, hanem mechanikus testrész. Ezt el kell hinni, el kell fogadni, még akkor is, ha nem mindenki számára nyilvánvaló. Önmagában a kerekesszék, mint olyan, mivel önállóan egy lépést sem tudnék megtenni, óriási áldás, lehetővé teszi, hogy újra emberként éljek. Erre Mauritániában döbben rá igazán az ember: kerekesszék nélkül ember-kígyóként én is a földön csúsznék-másznék, mint az ottani mozgássérültek egy része.
Szeretettel hívlak, hogy a JUF11-en csatlakozz hozzám egy kis időre egy virtuális mauritániai utazásra! Leszek képzeletbeli telepített idegenvezetőtök, szervezőtök, mesélek nektek az élményeimről, tanácsokat, ötleteket osztok meg veletek Szaharát keresztül-kasul átszelő, érzésre szinte soha véget nem érő utazásokhoz, népszerűsítem a világjárást.
Körbevezetlek a nem túl veszélyes afrikai országban, ahol ti, kedves barátaim sokat tanulhattok a világ valódi természetéről. Szociográfiai, etnográfiai, fotós, amatőr kulturantropológiai vizuális túra vár rátok, veszélytelen, vértelen, de izzasztó és ugyanakkor felemelő, felejthetetlen élmény, emberi interakció.
Dőljetek hátra és máris jöhet a veszélytelen, de embert próbáló kaland, önmagad felfedezése, megismerése. Ezúttal még szóban, képzeletben, de legközelebb, ki tudja talán együtt rugaszkodunk el a vén Európától és fedezzük fel Mauritánia elfeledett csodáit!
Mert: utazni jó, olykor muszáj!
NBL. 2021okt16.
