Hárman kirepültünk Kazahsztánba, ott lovakat vásároltunk és az íjfeszítő népek útján a Tien-San hegység mentén elindulnak nyugat felé. Sztyeppék, félsivatagok, és sivatagok. Kezdetben hideg majd májustól már igazi Közép-Ázsiai forróság kényeztet minket. Az átlag hőmérséklet 40-47 Celsius, a legmelegebb napon 52 Celsius-t mér a hőmérő higanyszála. Három hónap alatt elértük az Orosz határt, ahol nem kisebb ellenféllel kellett megbirkóznunk, mint a bürokráciával.

Tizennyolc nap várakozás után végül Gábor és Péter elhagyhatják Kazahsztánt, és beléphetnek Oroszországba. Az oroszok nagyon szívélyesen bánnak velük, ruházatuk miatt kozáknak nézik őket, mikor kiderül, hogy magyar huszárok vagyunk megtapsolnak.

A Krím- félszigeten találkoztam a családommal és, az akkor másfél éves fiammal Csepin Szilárddal, akik kísérőmül szegődnek. A hazatérés a lovak miatt nem egyszerű, a Bakonyi Poroszkálók Gyorsreagálású Alegysége siet segítségükre. Október 3-án fejeztük be Várpalotán a 6714 km, hat hónap hosszú utat.

A 2011-ben megjelent útinapló: Ettünk és aludtunk vérmocskolta nyergen… (a Tien Santól a Bakonyig lóháton)