Nem tagadom, erősen szubjektív előadással várok mindenkit. Ennek az oka pedig nem annyira csodabogárságom, mint inkább a mögöttes, többszörösen összefonódó indíttatások. (Némi marketinggel: mindenki jöjjön megtudni!)

Valamilyen, sokak számára talán kevésbé magyarázható, érthető okok miatt kb. 1500 km-t gyalogoltam Lengyelország különböző vajdaságaiban. Mezőkön, erdőkön, kisebb és nagyobb településeken keresztül. (Igen, a hegyek a sorból – még – kimaradtak).

Majd legalább kétszer ennyit autóztam és vonatoztam, hogy megmutassak olyan tájakat, amelyek számomra emlékezetesek voltak, illetve derítsünk fel olyan helyeket, ahová érdemes ellátogatni. (Naná! Persze, hogy gyalog is! 😊)

Ez a Lengyelországban töltött 40 + 40 nap, és a maradék 6 év adja az alapját az előadásnak, amely során olyan kérdésekre is igyekszem választ adni, mint: Hogyan lesz valakinek az anyanyelve mellett apanyelve, és mit lehet vele egyáltalában kezdeni? Kies-e a lengyel vidék? Mennyi mindennel lehet leginkább csak gyalogszerrel találkozni? Milyen a vándorélet mindennapja? Van-e okod bárhol is félni? Milyen a találkozás Švejkkel? Hogyan lehet a gyalogos tempón gyorsítani? Mi a manó van Boroszlóban? Miért kell az eper miatt játékasztalon aludni? Mi újság a tejfogyasztástól való elpártolás „ősi” helyszínén? Egy város a három város? Mennyire is egyszerű(?) az országban utazni? Mennyire tud erős lenni a vonatos brand? Pierogi, bigos, pączki, füstölt hal … mit is együnk? Na, és az ital?

Sztorik, történek, tapasztalatok. Szubjektíven, nem tagadva, nem kevés elfogultsággal.
Kedvcsináló Lengyelországhoz: így is, úgy is.