Amikor már lassan két éve tartott a világjárvány, és a vele kapcsolatos intézkedések megbénították a világ nagyobbik részét, megelégeltük a bezártságot és az állandó korlátozásokat. Felkerekedtünk hát és elmentünk egy olyan országba, ahol olyan volt az élet, mintha megállt volna az idő még a vírus előtt. Ez az ország Mexikó, és többek között éppen azért esett rá a választásunk, mert szabadon, korlátozások nélkül be lehetett utazni, és az országon belül is mozogni.

Előadásomból megtudhatjátok többek között, hogy milyen volt megtenni több, mint 8000 kilométert Mexikóban, lakóautóval. Egyáltalán, hogy milyen a lakóautózás, amikor az ember családostól űzi, és nem csak pár napra megy. Vízesések, türkíz lagúnák, maya romok a dzsungelben, óriáskaktuszok a sivatagban, varázsgombák a Sierra Madre őserdőiben.

Szó lesz arról, hogy vajon tényleg olyan veszélyes e ez az ország, amint azt a hírekben gyakran hallani lehet, hogy milyen egy kempingben lakni a dzsungelben három héten keresztül, vagy hogy milyen érzés két hónapon keresztül állva ebédelni és fekve vezetni.

Taco, mezcal és tlayudas, avagy a mexikói gasztronómia megunhatatlan remekei.

Karácsonyi automata váltó generálozás 750 forintból.

Hogyan kerülhetjük el a legegyszerűbben az útonállókat, drogdílereket, vagy a Chiapasi hegyekben ténykedő zapatista felkelőket?

Hogyan lehet bejutni egy, a járvány alatt lezárt országba, ha az embernél még egy útlevél sincsen?  

Életünk legrosszabb előszilvesztere Palenque-ben, avagy éjszakánk négy bulizó kokaindílerrel.

És még megannyi kaland…