Kilenc közösen töltött esztendő után, nyugdíjas éveit töltve meghalt első és eredeti szamaram, Rocinante. ✝

Először 2013-ban jártuk végig a spanyol Caminót, majd minden évben sétálgattunk pár hónapot Európa szerte, egészen 2019-ig, amikor is hazaértünk Budapestre.

A sok ezer kilométeres zarándoklataink senkit nem érdekeltek, viszont amikor 15km erejéig felszálltunk egy vonatra, hirtelen tele lett velünk a média, és mémmé váltunk. A „15 perc hírnév” azt eredményezte, hogy a következő évben megjelenhetett A szamaras zarándok című könyvem, amiből felpakoltam pár példányt Rocinante hátára, és futottunk még kétszer 500km-t Magyarországon, a könyvet árulva.

Az út közben tartott könyvbemutatókon felmerülő leggyakoribb kérdés az volt, hogy mégis miből éltem a vándorlós évek során. Hát, sok mindenből, de mindig a kapitalizmus által nyújtott kereteken KÍVÜL. Ezekről, valamint spórolásról, alternatív életmódról, a rezsidémon megszelídítéséről fogok mesélni a 13. Járatlan Utakon Fesztiválon…

Hogy aktuális legyek: meghalt a király, éljen a király – Rocinante ugyan nem pótolható, de új szamár szegődött munkatársamul a spanyol erdőkben, ahonnan ezeket a sorokat írom, neve: Puskás. (Nyilván.) Ő is szóba fog kerülni!