Magamról
1978-ban csodaszámba ment, hogy eljutottam kisgyerekként Svájcba a nagybátyámhoz. Igen, volt svájci nagybátyám, ami akkoriban a mindennapi viccek témája volt, hisz annyira álomszerűnek tűnt. Egy Chur nevű településen láttam először mozgólépcsőt, azonnal ki is próbáltam és lementem a bevásárlóközpont alagsorába. Az élelmiszerosztályon meglepve láttam, hogy az egyik pultnál banánok sokasága lóg apró kis fémrudakon. Csak azt nem értettem, miként lehet ezekhez hozzájutni. Hol van a hatalmas embertömeg, akik szeretnének szintén hozzájutni a finomsághoz. Nálunk ugyanis akkoriban csak decemberben volt banán. Egy ember egy kilót vehetett, már persze, ha jutott neki és időben odaszaladt az egyetlen árushelyre. Amikor elmondta nagybátyám, hogy Svájcban úgy lehet banánt venni, hogy leveszem a banánt, a kosaramba teszem és kifizetem, akkor rájöttem, hogy a világ tényleg tele van meglepetésekkel.
Attól kezdve mindig nyaggattam szüleimet, hogy utazgassunk, be is jártuk az NDK és Csehszlovákia izgalmas városait. Később a Magyar Rádióban, magyar televízióban is utazási műsorokat kezdtem el készíteni, a Világszám c. sorozatom pedig a mai napig megy az InfoRádióban. De hogy miként jutottam el szállodák sokaságába és hogyan születtek meg a Világ legszebb szállodái könyvsorozat albumai, azt a Járatlan Utakon fesztiválon mesélem majd el nektek!
Weblapomon még több infó.
