Magamról

Katona Csaba vagyok, történész és kommunikációs referens, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában dolgozom. Negyed évszázada, 25 éve vagyok ezen a pályán, akkor kezdtem dolgozni a levéltárban, igaz, közben volt egy 12 éves kitérőm a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetébe.

Ahogy mindenki, aki hivatásszerűen a történelemmel foglalkozik, úgy én is igyekszem előadások és különféle írások révén megosztani a tudásomat minél többekkel. Mégis, a legtöbben talán a Millásreggeli című műsorból ismernek, amely korábban a Jazzy Rádión, ma már a Rádiócafén jelentkezik minden kedden: a 21. században ez természetes.

Tágabb kutatási területem a „hosszú 19. század” hétköznapi életének a története, azaz nem a kiemelkedő személyiségek nagyívű tetteit igyekszem feltárni, hanem azoknak az embereknek az élete érdekel, akikre úgymond kevésbé vetül rá az érdeklődés fénye, de lévén ők alkották a többséget, egy város vagy akár egy nemzet múltját leghitelesebben az ő példáik révén ismerhetünk meg.

A társadalom- és művelődéstörténet határmezsgyéjén mozogva az érdekel, hogy a régi korok emberei hogyan gondolkodtak, kommunikáltak, éreztek, öltöztek, ettek-ittak, éltek és haltak, és mindezen tényezők hogyan és miként épültek egymásra, miként befolyásolták a történelem végtelen láncolatát. A történész számára ugyanis mindig az okok és okozatok összefüggései az igazán érdekesek a puszta adatok helyett.

Azok közül a történeti források közül, amelyek az én gondozásomban jelentek meg, talán Slachta Etelka naplója a leginkább ismert: a reformkori lánynaplót az első magyar erotikus női naplónak is szokták nevezni. Etelka családja lengyel nemesi família volt eredendően. A téma okán nem meglepő az érdeklődés. 🙂