Magamról

Már óvodás koromban is állandóan utazni akartam, de a szüleim más hobbik iránt érdeklődtek, így várnom kellett, amíg önállóan tudtam közlekedni. Eleinte csak Magyaroszágon belül mozogtam, és csak később merészkedtem külföldi tájakra. Országjárásom a diákévek vándortáboraival kezdődött. Jó alkalom volt tökéletesíteni, hogy mit vigyünk feltétlen magunkkal, ha mindig nekünk kell cipelni. Akkor tanultam meg, hogy 3 póló bőven elég 2 hétre. Azért Korfura buszozva a hátizsákból nem maradhatott ki egy felfújható vízikrokodil sem.
Az egyetemi évek után főleg munkahelyem révén utaztam Európában és Ukrajnában. Egy rövidebb időt éltem Finnországban is, élvezve a finn telet, csodálkozva a finnek becsületességén.

Ha valamelyik ismerősöm külföldre költözött, én úgy éreztem, feltételnül meg kell látogatni, és arről győzködtem a barátaimat is. Így jutottam el olyan helyekre, mint például Nürnberg vagy Brno, ahova magamtól eszembe se jutott volna menni. És milyen klasszul sikerültek ezek az utak!
Azért célirányosabb utakat is terveztem, és habár még sok helyen nem jártam, de igyekeztem szinte minden kontinensbe belekóstolni. Így jutottam el többek között Vietnámba, Kambodzsába majd Kubába.

A munkahelyi szabadnapoknak gyorsan a végére ér az ember, így mindig arra vágytam, hogy egyszer elmehessek én is egy hosszabb útra. Ez sokáig reménytelen küldetésnek bizonyult, de tavaly ősszel ehhez mégiscsak minden összeállt, és elindultunk párommal egy 3 hónapos útra Közép-Amerikába. Ezen út egy részéről fogunk előadást tartani a mostani fesztiválon.