Karádi Csaba vagyok, Krisnás nevem Csétanya dász. 1991-ben jártam először Indiában. Azóta járok ki rendszeresen – évente többször is. Éltem is kint huzamosabb ideig, mondhatnám: India az egyik szerelmem. Ez nem az utazásról szól, ez maga az élet.
Az első pillanat beszippantott – tudtam, hogy ez az én világom. Nem India építészete fogott meg, mert ha meglátod Indiát, az építészet szépsége az utolsó, amire gondolsz.
Nem is a kulturális sokszínűség. Delhi utcáit járva ez sem igazán jut eszedbe.
A maharadzsák kincsét sem könnyű megpillantani. Már csak azért sem, mert nem sok maradt belőle.
A kulináris élmények? Az igaz, hogy az indiai konyhaművészet ott van a csúcson, de amikor európai ember meglát egy-egy utcai „látványkonyhát”, ijedtében azt sem tudja, hova kenje magára a fertőtlenítő gélt.
Ami leginkább magával ragad, az a látszólagos káoszon belüli rend, és az emberek néha irracionális viselkedése mögötti értelem. Ebbe szeretnék egy kis bepillantást nyújtani nektek az előadásommal.
