Magamról
Budapesten élek, itt számos beszélgetésben a bolgár kapcsolatom emelkedik ki, Bulgáriában (Pasztrában) van egy házam, ott én vagyok a magyarországi. Családomban már régről megvan ez a kettősség, ezt viszem a magam módján tovább. Szívesen mesélek arról, miért is volt egyértelmű, hogy a megöröklött szófiai panellakás árából egy házat vegyek egy 150 fős faluban. Előtte mindig fővárosokban éltem, így számomra is új egy kisközösségbe való bekapcsolódás – ehhez végtelenül kedves és befogadó közeget találtam Pasztrában. A házbarkácsolós nyári hetek, a kályha mellé kucorodós fa aprítós téli napok idején ezért a kétkezi munka mellett legalább annyira fontos és feltöltő élmény az emberi kapcsolatok ápolása a szomszéd nénikkel, bácsikkal.