Amikor 2018 februárjában kiköltöztem Isztambulba, már legalább ötször jártam ott. „Engem már semmi nem tud meglepni alapon”, jobb híján elfogadtam egy önkéntes pozíciót az Arel magánegyetem ifjúsági irodájában. Mint később kiderült, hatalmasat tévedtem.

Egy biztos: amikor a pék meghagyta a kedvenc kenyerem, mikor későn értem ota, vagy amikor tudtam, hogy hívják a szakács specialitását, ami nincs az étlapon, akkor tudtam, hogy itt (is) otthon vagyok. Isztambulról mesélni egyszerre könnyű és nehéz. Nehéz, mert sokan jártak már ott, és még az is tud 3 nevezetességet mondani, aki sosem járt arra. Könnyű, mert Isztambul csak egy negyedében annyi impulzus éri az utazót, mint máshol egy teljes városban. A Boszporuszt, a híres mecsetet vagy a török fagyit sokan láttátok/kostóltátok, de tudjátok miért öntenek vizet az utazók után, hol a legjobb a midye, és miért írja minden busz hátulján, hogy Allah kurusun? Ki lehet-e ismerni egy 22 milliós várost? Ha igen, mennyi idő alatt? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogunk feszegetni az előadás során. Újat fognak hallani azok is, akik már jártak Isztambulba, akik pedig most készülnek oda, azoknak egyenesen kötelező (aki szereti a macskákat, azoknak többszörösen is). A történeteket a török kávé illata fogja átjárni, egy több ezer leves kultúra szellemét fogjuk megidézni, és kiderül, hogy Isztambul ezer arca közül ma melyik melyik mosolyog ránk. Ha nincs programotok október 16-17-én, akkor gyertek el, ha van, akkor pedig mondjátok le és gyertek el ☺ Gyertek velem kalandozni Atatürk országába, dervisekkel táncolni és baklavát enni.

Interjú – Az utazás tanítás
Útirajz – Mindenhol otthon (I. rész)