Irak - nőként egy háborúval megbélyegzett országban

Előadó: Simigh Ágnes

Irak a Közel-Kelet talán legkevésbé ismert turisztikai célpontja. Bár az ország autonóm iraki Kurdisztán része már felkerült az utazók bakancslistájára, de Szövetségi Irak Bagdad fővárossal csak Ferenc pápa 2021.márciusi látogatása óta vált könnyen és biztonságosan látogathatóvá. A turizmus azonban igencsak gyerekcipőben jár Irakban, így lehetettem én több helyen az első turista és adtam interjút számos helyi tévének.

A mai Irak nagy részének megfelelő Mezopotámia, a Tigris és Eufrátesz közötti vidék a legősibb civilizációk szülőhelye. Uruk régészeti területen egy táblába botlottam, amely arra emlékeztetett, hogy itt kezdődött az írás sok ezer évvel ezelőtt, mint ahogy sok minden mást is Mezopotámiának köszönhetünk. Különleges élmény volt a két legendás folyó találkozásánál ülni. Szaddam ma már graffitikkal borított egyik palotáját úgy építette, hogy rálásson Babilonra, a világ egykor legnagyobb városára, amelyből meggondolatlan újjáépítése miatt azonban nem sok minden maradt. Az arab mocsárvidék nádasai között hajóztam és leesett az állam Karbala és Najaf gyémántként ragyogó Igenmecsetjeinek láttán, ahol fekete abayába burkolt nők között próbáltam én is közel férkőzni Ali és Husszein imám sírhelyéhez.

Tragikus közelmúltja miatt a háború Irak szinonimája lett. Az Öbölháborúk, az Iránnal vívott nyolc éven át tartó háború és legutóbb az Iszlám Állam terjeszkedése mért csapást az irakiakra, amelyből az ország még mindig regenerálódik. A világ legnagyobb temetőjében sétálva különösen érződik a sötét múlt.

Moszulban, a kalifátus egykori fővárosa volt rám a legnagyobb hatással, ahol még az 5 évvel a város felszabadítása után is romokban álló házak között fürkésztem a város egykori varázsát sejtető építészeti gyöngyszemeket, díszes boltíveket, ajtókat vagy kupolákat. Moszul azonban egyáltalán nem szomorú, újra van élet és mosoly, a pincérek, taxisok fotózkodnak a látogatókkal, szívesen invitálnak teára, a bazár, a halpiac sem üres többé.

Az út során beszéltem egy helyi újságíróval, aki Szaddam és az Iszlám Állam idején is a terepről tudósított vagy egy francia hölggyel, aki azért jött, hogy az Iszlám Állam katonájaként életfogytiglanra ítélt bátyját utoljára lássa.

Egyedül utazni Irakba egyszerre nehéz és egyszerű is. A számtalan biztonsági ellenőrzőpont, a kevés információ és az, hogy kevesen beszélnek angolul meglehetősen nehézzé teszi az ország bejárását egyéni turistaként, ha az irakiak nem lennének olyan végtelenül segítőkészek. Az irakiak azonban a legkedvesebb emberek, akivel valaha találkoztam, akik mindenáron meg akarják mutatni az ország pozitív, hírekben nem szereplő arcát és mindent megtesznek, hogy az utazó pozitív élménnyel távozzon. A sok tragédia után nagyra értékelik a sokáig álomnak tűnő viszonylagos biztonságot és láthatóan élvezik az életet, az éttermek és hangulatos kávézók pedig tele vannak.

Ez az előadás Irak 20.századi viszontagságos történetéről, az iraki életről, és annak a nyugati világ számára ismeretlen kincseiről szól, egyben praktikus információkat is megosztok az Irakba való egyéni utazásról.