Előadásomban három rendkívül tág témakörrel; a felelősségteljes, a fenntartható és a tudatos utazással foglalkozom. (Pontosabban szemezgetek belőlük.) Mindennek két fő oka van. Egyrészt a pandémia előtt zavaróan tömegessé és veszélyesen fenntarthatatlanná vált a globális mértékű turizmus. Ez demonstrációkhoz, híres természeti és kulturális attrakciók lezárásához, a látogatók számának korlátozásához, sőt, a látnivalók pusztulásához vezetett. Sőt, ennek farvizén az utazók élményeinek minősége is csökkent és sokakat elriasztott az utazástól. Másrészt a járványválság miatti kényszerű röghöz kötöttség megteremtette annak lehetőségét, hogy az idegenforgalom irányítói kidolgozhassanak stratégia célokat, amelyek követésével megelőzhető/mérsékelhető a kontrollvesztett turizmus. Míg nekünk, utazóknak is kellően hosszú idő állt rendelkezésünkre, hogy átgondoljuk eddigi utazási szokásainkat, valamint azt, miben és miért óhajtunk változtatni a jövőben. Bízom benne, előadásommal hozzájárulhatok ahhoz, hogy komolyan vegyük és folytassuk ezt a – véget nem érő – tudatformáló utat.
Az alábbi főbb témákat kívánom érinteni:
- A turista és utazó közötti különbségek.
- A jövő utazójának jellemzői.
- Utazással kapcsolatos percepciók megváltoztatása.
- A tudatosság növelésével hogyan leszünk képesek mélyrehatóan megélni az utazás pillanatait és minél több élményt kihozni az útból.
- Utazásaink negatív hatásainak minimalizálási, valamint pozitív következményeinek maximalizálási lehetőségei.
- A pozitív mementó.
- Etikus szociofotózás: Mi a fontosabb, a fotózás szabadsága, vagy az emberi jogok?
- Az állatvédelem és turizmus kapcsolata.
- Intézményi és egyéni megoldások a tömeges turizmus által okozott károk mérséklése érdekében.
- Az utazás közbeni jótékonykodásról.
- A tradicionális kultúrák megőrzéséhez miként járulhatunk hozzá.
- Fogyatékkal élők utazása és utaztatása.
- A kulturális érzékenység támogatása az utazók és a „vendéglátó” társadalom tagjai között.
- A „slow tourism” alapelvei.
- A digitális detoxikáció.
Reményeim szerint előadásommal a hallgatóság előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a felelősségteljes, fenntartható és tudatos utazás nem nomádkodást, reggeltől estig tartó gyaloglást és jeges vízű patakban tisztálkodást jelent. Ehelyett gondolkodásunk fokozatos formálását, a viselkedési mintázatok megváltoztatását és saját magunk túlzott és fölösleges igényeinek, kényelmének tudatos háttérbe szorítását. Összességében egy emelkedett minőségű és az emberi önzőségtől részben megfosztott utazást.
