Magamról

Valószínűleg senkinek sem cseng ismerősen a nevem. Nem vagyok extrém utazó, ismert hátizsákos kalandor vagy vlogger/blogger. Egy átlagos csaj vagyok, aki mindig ábrándozott a nagybetűs KALANDRÓL, és irigyelve nézte a világjárókat.

Legalább egy évtizedig csak álom maradt az ötlet, hogy belevágjak. Számomra ez annyira elérhetetlennek tűnt. Sok-sok kifogásom volt, hogy miért is ne induljak útnak. Nem hagyhatom ott a biztos munkám, nem élhetem fel a félretett pénzem, nekem már nem ilyen dolgokra kellene gondolnom az én koromban. Nem beszélve arról, hogy belém sulykolták, hogy mennyi veszély leselkedik az egyedül utazó nőkre.

Majd jött egy fordulópont múlt évben. Túlestem egy nagy szerelmi csalódáson és lassan kiégtem a munkámban is. Úgy éreztem mintha elvesztettem volna az irányítást a saját életem felett. Tudtam, hogy valamilyen radikális dologra van szükségem, hogyha változtatni akarok. Azt éreztem, hogy MOST vagy SOHA. Eljött az ÉN IDŐM! Irány DK-Ázsia!

Felmondtam a munkahelyemen, és vettem egy jegyet Indonéziába. Nem terveztem előre, volt egy repülőjegyem, egy hátizsákom és az első éjszakára szállásom. Az utolsó pillanatig borzalmasan izgultam, és kétségek voltak bennem.

A kalandom végül 3 hónapig tartott. Indonéziát követően még eljutottam a Fülöp-szigetekre, Kambodzsába, Vietnámba és tettem egy rövid kitérőt Dél-Koreába is.