Koppenhágából a grönlandi Kangerlussuaqon keresztül voltunk úton az ország fővárosába, Nuukba, ami egy egyszerű átszállásnak tűnhetett volna. Azonban a repülőút utolsó fél órájában olyan rosszra fordult az idő, hogy vissza kellett fordulnunk, leszállnunk, és mire az Air Greenland pultjához értünk, már meg is kaptuk a hotelfoglalásunkat, a vacsorajegyünket és a másnap reggel újra elinduló repülőre szóló jegyeinket. Így már az első nap első pár órájában szembesültünk a ténnyel, ami itt világosabb, mint a nyári le nem nyugvó nap: az Északi-sarkkörön az ilyesfajta járatkésések és járattörlések teljesen természetesek. Grönlandon a szélsőséges időjárás, jég és hó mindent meghatároznak – de azért másnap sikeresen megérkeztünk Nuukba és elkezdődött egy teljes hónap grönlandi kaland. Ezúttal nem csak egyszerűen utazni jöttem, hanem kifejezetten azért érkeztem, hogy vendégkutató legyek az Ilisimatusarfikon, azaz a Grönlandi Egyetemen és itt dolgozzak az északi régiókra fókuszáló doktori disszertációmon. Mondhatom, az egyetemi kollégáim egyből kézen fogtak, és nem csak a sarkvidéki társadalmakról és környezetről szóló tárgyaikra hallgathattam be, de sok-sok tippet is kaptam az ország és a kultúra megismeréséhez. Az egy hónap alatt megismertük az egyszerre ősi és fiatal grönlandi inuit népet, szokásaikat, filmjeiket, zenéiket, kirándultunk a legszebb környékbeli hegyeken, és annyi sarki fényt láttunk, hogy a végén már csak az igazán látványosakért dugtuk ki a házunkból a fejünket a hidegbe. Az egy hónap során Nuukot is elhagytuk, és ellátogattunk Ilulissatba, a sarkvidék egyik legmeghatározóbb jégfjordjának városába, ahol még megfigyelhetjük a lélegzetelállítóan hasadó gleccser által termelt óriási jéghegyeket – amelyek akár egy Titanicot is elsüllyeszthetnek. Ha szeretnétek ezekről és még sok más grönlandi érdekességről hallani, várlak titeket az előadásomon!