Magamról

15 éves koromban jártam először külföldön: bőrönddel, repülővel, lovas kocsin, busszal, gyalog, anyám és öcsém társaságában bejártuk Romániát a tengerparttól Bukaresten át, Erdély jelentős részéig. Ez egy spontán, teljesen szervezetlen utazás volt, nem nyaralás. Megnéztünk mindent, amit tudtunk, ahogy bírtuk. Ahogy később is, mindig a megismerés, az országok bejárása érdekelt, nem a pihenés, nyaralás. Nem emlékszem arra, hogy külföldön nyaraltam volna… Szállást előre sose foglaltam, nem izgatott, hol fogok aludni, az ismeretlen kaland jobban vonzott…

Ha utazunk – természetesen – a térben utazunk, 3 dimenzióban: balra, jobbra meg felfelé (esetleg lefelé). De ahogy korosodunk, egyre inkább rájövünk, hogy van egy negyedik dimenzió is: az idő. Mivel 70 éves elmúltam, én hallgatóimat egy időutazásra szeretném meghívni. Sőt, egy olyan utazásra, amikor el sem hagyjuk kis hazánk határait.