A Járatlan Utakon Fesztiválra idén egy új előadásom bemutatójával érkezem: széles körben terjed legenda, tévhit és esetenként valós információ az interneten arról, hogy az Everest alaptábora felé és magán a nagy hegyen milyen szörnyű a „szemét helyzet”, mert felelőtlenül bánik szinte mindenki a maga által termelt hulladékkal és a hulladék menedzsment is szörnyű.

 Ennek a valós hátterét 2021-ben és 2022-ben szerzett saját tapasztalataimon keresztül szeretném bemutatni. Közben természetesen fel fogunk jutni az Everest csúcsára is.

Az Everestről, a csúcsára történő feljutásról és a csúcsra érés különböző módjairól a legtöbb embernek véleménye van. Van, aki annyival beéri, hogy nem is kéne oda mennie senkinek, még az Nepálban és a Tibetben lakóknak sem. 

Van, aki végig izgulja a mászásokat távolról, különösen, ha épp magyar mászó is a csúcsra tör. Van, aki bátran terjeszti azt, hogy minden ott járó ember, különösen a külföldiek, közöttük az alaptábor túrázók, de leginkább minden hegymászó mindenhol elszórja az összes szemetét és helyekben áll a hulladék a világ legmagasabb hegyén mindenfelé, az összes táborban.

Hulladékhelyzetről szóló híresztelések valóság tartalmát fogom bemutatni előadásomban. Egészen pontosan láthatóvá válik majd, hogy az alaptáborhoz vezető úton mely részek kritikusak, és a különböző Everest táborokban milyen a szemét helyzet. Ha már úgyis ott leszünk a Csomolungmán, fel is fogunk jutni a csúcsára is még az előadás alatt, és remélhetőleg mindannyian élve le is jutunk onnan.

Mindenkit szeretettel várok, aki a valós helyzetre kíváncsi a valótlan híresztelésekkel szemben.