Első utam Koh Phangan egyik kis eldugott gyöngyszeme Thong Nai Pan volt, ahol anno kezdődött minden 2014 – ben. Ez egy csodálatos kis falu, még csodálatosabb lakosaival. Majd következett Cambodia, Sri Lanka.

Kizárólag a helyi egyszerű emberekkel éltem mindennapjaim, azt ettem amik ők, próbáltam úgy élni ahogy ők, és egy idő után lassan átvettem az egész életformájukat. Ők lettek az igazi Mestereim! A Buddhizmus minden velejárója már – már napi rutin lett.

Aludtam kígyókkal, skorpiókkal, ettem bogarakat és kitudja miket, de hálistennek még élek.

Nem egyszer ébredtem az óceánparton, ami hatalmas feeling, de volt, hogy kiutazásom során Abu Dhabiban egy félreértés végett, élvezhettem a helyi vendégszeretetet egy cellában is.

Sosem turistáskodtam, ez valami teljesen más volt…

Útjaim során imádtam írni, filozofálni, portrékat fotózni, rövid kisfilmeket készíteni, helyi emberekkel ismerkedni, céltalanul robogózni, táncolni az esőben, vagy csak egyszerűen hallgatni a csendet az esti naplementében és közben meditálni.

Hatalmas kaland, hatalmas felismerések kívül – belül… A Buddhizmus számomra azóta egy életforma és gondolkodás lett, amiért életem végéig hálás leszek!

Most újra nem találom a helyem itthon, lázad a lelkem, és azon gondolkozom, hogy egy még meg nem talált Társsal életformaszerűen szeretnék ugyanilyen formában tovább utazni, és átadni azt a sok – sok élettapasztalatot és átalakulást mindazoknak, akik keresik önmagukat. Keresik az élet igazi értelmét a valódi boldogság és szabadság ízét, amit sokan sajnos anyagiakhoz, tárgyakhoz, illetve karrierhez kötnek. Ők még nem fedezték fel életük valódi értékét…