De most csak Szibériáról szeretnék majd beszélni. A nyenyecekről, a nomádokról, az életükről, s hogy mit tartogathat számukra a jövő. Milyen érzés volt két héten keresztül nyers húsokat enni, fagyoskodni, éjjelente a kutyák testének melegét keresni.

Miért is utazunk? Hogy önmagunkat megleljük? Vagy csak a világról szeretnénk többet megtudni? Én azért utazom, mert gyermekként ez volt az álmom. Egy léghajón csücsülni, tevén vágtatni, ősi civilizációk után kutatni, s talán még az is, hogy az Északi sarkkörön ugyanolyan kis gyerkőcök legyenek a barátaim, mint amilyen egykoron én magam is voltam. Vajon mik az ő álmaik? Álmok… mindig itt lyukadok ki…