Magamról
Mindig is vonzott a posztszovjet térség; bejártam vonattal, repülővel, autóval, hajóval, gyalog. Laktam olyan hotelben, ami még meg sem épült, volt vonatjegyem olyan vonatra, aminek már a vonatsínjei sem voltak meg, gyalogoltam a tajgán járatlan utakon, éltem egy hónapig fekete kenyéren és kaviáron, mert nem volt más. És még mindig nem untam rá, még mindig el tud bűvölni.
A családi gyökereim sokkal inkább északra és nyugatra nyúlnak, mégis középiskolás korom óta vonz az egykori Szovjetunió. Először az orosz irodalom ejtett rabul, valójában a nyelvet is ezért tanultam meg. Aztán megadatott, hogy közel tíz évet Moszkvában és két évet Minszkben éljek és dolgozzak. A munkám miatt is sokat utaztam a térségben, de a szabadidőmben is igyekeztem a lehető legtöbbet felfedezni. Jártam Oroszország legszebb tájain, hajóztam a Bajkál-tavon, túráztam az Altáj-hegységben, láttam a jellegzetes lakótornyokat Ingusföldön. De eljutottam Kazahsztánba, Azerbajdzsánba, Grúziába is. Mégis Belarusz az, ahol leginkább otthon éreztem magam. Hamar rájöttem, hogy Minszk az én városom. Máig emlékszem, ahogy fokozatosan belesimultam az ottani slow life-ba. Magamban hordozom még a parkok csendjét, futás közben a sirályok és a kacsák hangját, az őszi ködöt, a lakásom fapadlójának a nyikorgását.
Az utazás mellett a másik szenvedélyem az írás. Nemcsak az utazásaimról írok, szívesen publikálok cikkeket is, így rendszeresen jelennek meg írásaim a Magyarország vár című kiadványban és a TTG Hungary felületein.