A buddhizmusról mindenkinek van némi információja, még ha nem is gyakorlója az adott vallásnak, viszont a huszonéves énemet rögtön a „mélyvízbe dobták” és testközelből volt lehetősége megtapasztalnia a vendégszeretetüket… Nos, az akkori „nagyvilági”, és konzumista leányzó nem volt felhőtlenül boldog az élmény után.

A dél-koreai utazás után eltelt időben fejlődtem, tapasztaltam, még többet utaztam és újabb alkalommal látogathattam meg az országot, mely életem első kultúrsokkját adta. Most már szívesen mesélek a Dél-Korea hegyei között elköltött utolsó vacsoránkról is, a teaszertartásról, és egy roppant kedves szerzetesről, aki szívvel-lélekkel próbálta emlékezetessé varázsolni utazásunk utolsó napját.

Természetesen az utolsó vacsorát sok egyéb étkezés és utazás előzte meg, protokoll és szabadidős találkozások, előadások közötti étkezések, és grillpartik, mámoros soju estek. A felgyorsult szöuli hightech forgatagból hirtelen egy slow városban találtuk magunkat, hogy kicsit lelassuljunk. Ezeket és még több emléket idézek meg, hogy a felkészületlen huszonéves énem végre elmondhassa, felnőtt a feladathoz, hogy másokat is Dél-Koreába csábítson.