Magamról
Cserey Mónika vagyok. Hobbiutazó.
Nem én vagyok a hibás…a szüleim kezdték. Még az „átkosban” kezdtük, cipeltek magukkal Bulgáriába, Jugoszláviába, NDK-ba, később Görögországba. Mindig volt egy kis kultúra, aztán láblógatás a programban, így gyerekként is izgalmas volt. Élveztem a tervezést, a közös időt, ami kiszakított mindenkit teljesen a hétköznapokból. Azóta is ugyanígy ellazít az utazás gondolata is és sikeresen fertőztem meg a gyerekeimet is.
Mióta az internet rendelkezésre áll, még egyszerűbb és alaposabb a felkészülés. Szeretek beleolvasni a célpont történelmébe, pár kifejezést megtanulni, felkészülni a gasztronómiából, feltérképezni a látnivalókat. Így amikor megérkezem, már nincs olyan érzés, hogy jaj, valami lemaradt, amit kár lett volna kihagyni. Így aztán gond nélkül lógok el egy kiállítást és cserélem naplementében borozásra, ha épp lazulós kedvem lett.
Sokat gondolkodtam, hogy mit ad az utazás minden nyűggel együtt, amiért pakolunk, állunk sorban a reptéren, viseljük a szűk helyet másokkal összezárva egy buszon, mit élvezünk abban, hogy fogalmunk sincs, hogy kérjünk egy pohár vizet egy idegen országban. Akarattal nyitottak leszünk, hiszen meg szeretnénk ismerni egy új helyet. Egy másik kultúra új megvilágításba helyez sok hétköznapi dolgot, másképp szemléljük a saját országunkat, a megszokott viselkedésformákat is mikor hazajövünk. Sokkal könnyebb a „mostban” létezni az utazás alatt, mert a távolság segít elengedni a hétköznapi problémákat.
A fókuszálást, a jelenben való létezést számomra a másik hobbim, a lovaglás segíti a hétköznapokban, hogy a munkámhoz szükséges kreativitásomat meg tudjam őrizni. Mikor a lovaglás az utazással is összekapcsolható, az a csoda maga. Grúziában lettem gazdagabb olyan élményekkel, amiket megosztva szeretnék segíteni a hozzám hasonló utazóknak is a fellegekben járni (lovagolni).
