A szülői háztól, Mezőfalvától induló, Santiago de Compostelláig (Fisterra, Muxia) tartó, 4000km-es gyaloglásom nem egy tervezett út volt.
Se részletes térkép, se időkorlát, se felkészülés, se pénz.
Isteni sugallat, vagy az addigi életem vágyainak manifesztációja?
Nem tudom még most sem biztosan.
Azt tudom, hogy a jurtatűz után elvesztettem majd mindenemet, ami fontos volt a múltamból, és egy szó jött: Camino.
Nem menekültem semmi elől, nem volt megfogalmazott célom, csak tudtam, hogy ott kell lennem az óceán parton, és a lemenő Napot megnézni, az oda vezető útnak pedig ezt a formáját választom.
Rá egy hónappal már el is indultam Húsvétkor, 3 napos hóesésben.
25 kg-os zsák, amibe az akkori életem elfért, és 5 hónap gyaloglás az ismeretlenbe, az itt és most megélése.
Ennyi volt a biztos, meg a végcél.
Ha szeretnéd tudni:

• mi a zarándokok 3 szabálya
• milyen 120 farkas mellett aludni
• hogy hívtam ki párbajozni D’Artagnant
• hogy segítettek önzetlenül emberek, és én hogy segítettem nekik ismeretlenül
• hogyan nem lett egy vízhólyagom se a gyaloglás alatt
• hogyan került egy magyar nyelvű tetoválás egy olasz lány kezére, miután velem beszélt
• ….hogy láttam-e a lemenő Napot az óceánban.

Akkor gyere velem egy utazásra, hogy te is megtaláld, vagy újra átéld a magadét.
„Itt és Most”