Az én történetem nem teljesen fekete-fehér, ugyanis nem a digitális nomádok táborát erősítem, de szintén utazom és dolgozom. Vagy épp dolgozom és utazom.
Ha a legelején szeretném kezdeni, akkor 2010-ben történt, hogy öntudatomra ébredtem, és rájöttem, hogy nem kellenek súlyos összegek ahhoz, hogy elhagyjam az országhatárt, hiszen akár stoppolhatok is. Ez a felismerés maga volt a szabadság! Azóta több mint 12 000 km-t stoppoltam Európán belül.

De Ciprusra, nem így jutottam! Megtalált egy ismerős e-mailje, amely egy krétai munkalehetőséget hirdetett, és én kíváncsiságból, és kalandvágyból jelentkeztem rá. Másnap már a ciprusi utamról tárgyaltunk…

Két évet töltöttem azon a szigeten, amelyről annyit tudtam eleinte, hogy a Földközi- tengeren igen közel helyezkedik el Törökországhoz. De ennyi elég is volt, ahhoz, hogy elinduljak, és magam fedezzem fel. 

Az elején nem ment minden zökkenőmentesen, és volt, hogy menetirány szerint rossz oldalon vártam a buszt a megállóban, vagy éppen olyan tavat akartunk felkeresni nyáron, ami csak télen létezik a valóságban. Cipruson mindegy, hogy épp északon, vagy délen vagy, mindkét kultúra okozhat meglepetéseket… és én pont ezekről szeretnék nektek mesélni, s kedvet csinálni, hogy a következő szabadságod vagy utazásod alatt, már a ciprusi tengerpart végtelen kékjeit élvezhesd.