Magamról
Egyszer volt egy gondolatom, egy elképzelésem valami óriási hajótestről. Később ráébredtem hogy túl fiatalon olvastam Verne Nemo kapitányát, de a gondolat tovább élt. Nem szűnt meg.
Amikor megszoktam, hogy állandó vízi életem különböző hajók, kajakok megismerésére ösztönöz, egyre kisebb hajó építésén gondolkodtam, elveim kezdtek egyetlen irányba terelni. Már nyílt vízi tengeri kajak képe lebegett előttem.
Egy olyan hajó megvalósításán dolgoztam, amely formai- és hajószerkezettani alapokon valami nem megszokott dolgot hoz. 2010 őszén egy 6,2 méter hosszú, vákumtechnológiával készült, szendvicselt szerkezetű karbon-kevlár hajótest zuhant a vízre az Óbudai Hajógyári-sziget sólyaterétől nem messze. Vad csobbanás, majd szelíden beálltak a függélyei pont oda, ahol a terveimen szerepeltek. A kép összeállt. A hajótest elindult, a benne ülő megkergült építő pedig sosem felejti el a pillanatot azon a nem túl hűvös, de mégis derült kora téli délután.
Elindultam a budapesti Margitszigetről egy saját építésű tengeri kajakkal Gemenc felé. Kezdetben sokan azt hitték, csak addig megyek. Nem így történt. Az égei-tengeri Santorini szigetéig jutottam, majd onnan észak felé fordultam, elhagytam Korinthoszt, a Jón-tengeren Zakynthosztól haladtam szigetről-szigetre észak felé, Albánián át az Észak-Adria legdélebbik félszigetéig, Kremikig.
Senki sem tudja, milyen irányban haladok tovább…
