Ausztrália, Új-Zéland
A szigetországnak sok adottsága van, ami nekünk nincsen: ezért nyűgöz le minket ez a különbség, rengeteg ötletet meríthetünk az ő hozzáállásukból és megoldásaikból.
A kerekasztal-beszélgetésen néhány mókás vagy tanulságos történetet szeretnénk megosztani, valamint inspirálni titeket akár fizikai, de legalább gondolati utazásra.
Gyere és fedezd fel velünk Ausztrália és Új-Zéland távoli világát. 🙂
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Horváth Viktória (wonderbug.hu)
Horváth Viktória vagyok, egy magas szabadságfokkal megáldott utazó, aki kiskora óta csillogó szemekkel várta, hogy majd egyszer hátha világutazónak nevezik. 2016-ban kezdtem el egyedül utazni, majd 2019-ben stoppoltam először. Több mint húszezer kilométert tettem meg autókkal az első két év alatt. Új-Mexikótól Kínán át Új-Zélandig megfordultam sok helyen. Utazásaim során befelé figyelek és úgy tartom, hogy csak akkor vagyunk egyedül, amikor mi akarjuk. Az út tele van értékesnél értékesebb élményekkel és találkozásokkal. Lehetőségekkel az adok-kapokra. Bizalmat ad a világban és önmagunkban. Az évek alatt megtanultam figyelni a saját szükségleteimre, miközben azt is kitapasztaltam, hogy a mainstream elképzeléseken túl hol van az én helyem. Még az erős önreflektív belső fókusszal is lehetetlen kikerülni azt a számtalan impulzust, ami ilyenkor ér. Emberek, hangok, illatok, alkalmazkodás más szabályokhoz és nyelvekhez. A kalandhoz elég elindulni egy sétára, valami mindig történni fog. Külföldön más sétára indulni.
Sztori: Az út bízni tanít. Idegenek engednek az életterükbe, és úgyis mindig jönni fog az az egy sofőr, aki felvesz. Ez történt velem Új-Zélandon. Az Északi-szigeten stoppoltam egy út mellett. Kíváncsian vártam, hogy rám sötétedik-e, mielőtt ideér egy sofőr, aki felvenne. Odajött hozzám egy nő, és felajánlotta, hogy vagy most megyek vele, vagy megvárhatom, míg a boltban végez. Hazavitt. “Nézzétek, mit találtam az út szélen! Egy stoppost!” Szeretettel befogadott aznap estére a família. Együtt készítettünk borvacsorát és mályvacukrot tartottunk a kandallóba, miközben TV-ztünk. Önkénteseket szoktak befogadni. Tél volt, egy hete volt már, hogy jól befűtött meleg helyen aludtam.
Maximovits Anett
Azért gondolom relevánsnak magam a témában, mert 2018-ban 7 hónapot töltöttem Ausztráliában Working Holiday vízummal. Beutaztam a keleti partot Sydneytől Carins-ig és vissza. Lakáscseréztünk, lakó autót vittünk vissza, dolgoztam luxus jacht kiállításokon, elvégeztem ott egy barista tanfolyamot és dolgoztam egy kávézóban, önkénteskedtem, állatokra vigyáztam. Szabadidőmben sokat kirándultam az újdonsült helyi barátainkkal. Egy ilyen kirándulás során, Új-Zéland északi szigetét is meglátogattuk és 10 napot töltöttünk el, autóval bejárva az egész szigetet.
Pós Bernadett és Csákvári Zsolt
2023-ban 7 hónapot töltöttünk Új-zélandon Working holiday vízummal. Egész idő alatt egy 30 éves Toyota lakóautó szolgált otthonunkként, amivel az északi sziget legészakibb pontjától a déli sziget csücskéig bebarangoltuk az országot. Költségeink fedezésére idénymunkákat vállaltunk, főleg a mezőgazdaságban. Szedtünk és csomagoltunk cseresznyét, válogattunk kiwit, targoncáztunk…A lakóautózás az igazi szabadság érzésen felül igazán költséghatékony módja is volt az utazásnak ebben a természeti csodákban gazdag, ámde nem túl olcsó országban.
Sztori: Sok mindent tanultunk az ott töltött idő alatt, többek között kiwi lekvárt főzni, egeret fogni, szakadó esőben beázást javítani… Vagy, hogy hogyan kell vezetni a tengerparton a homokban. Idillinek induló naplemente túránk a 90 mile beachen kisebb katasztrófába torkollt, mikor sötétedés után a homokban ragadtunk. Egy épp hazafelé tartó horgászt sikerült megállítanunk, aki miután nem járt sikerrel a saját terepjárójával, egy kisebb hadsereget toborzott a partra a megsegítésünkre. Végül több órányi próbálkozás után sikerült kiszabadulni még épp a dagály előtt. A mentőakció után még az aznapi fogást is megosztották velünk.
