Az emberek 95 százaléka jószándékú, ha stoppolásról van szó. Úgy értem azok közül, akik meg is állnak. A maradék 5 százaléknál a felét, már alapból kiszúrod, hogy gázosak. A 2-3 százalék az, akiket kisebb- nagyobb kárral, de megúsztam. Mindegyiket egy nagy tanításnak fogtam fel ezek közül, de semmiképpen nem szerencsétlenségnek.
Egyetlen olyan sincs közülük, ami eltántorítana a stoppolástól. Minden stop egy új tapasztalat, egy új eszmecsere…

16 évesen még anyagi okai voltak annak, hogy stoppoltam, majd amikor elém tárult a nagyvilág még akkor is, de ma már megszokás. Ha kisétálok a buszmegállóhoz és pár perc van a buszom indulásáig, akkor is lendítem a kezem, mert ez egy berögződés ott, azon a helyen.

Nevezhetjük függőségnek is, hiszen 33 éve tart. Most éppen fekvőgipszben vagyok, de nem bírok magammal… és őszintén szólva buszra nem tudok felszállni mankóval, de kocsiba könnyen beszállok. Talán még hamarabb meg is állnak.

Amikor vezetni tanultam, akkor kivezettem földúton kocsival a főút közelébe, leparkoltam és elstoppoltam az oktatómhoz (3 in 1).