Gyere velünk erre a járatlan útra, hogy egy talpalatnyival közelebb kerülhess a tudatos utazói léthez! Idei mottónk: kéz a kézben egy szatyorral.
Tavaly egy képzeletbeli Maslow piramison keresztül mutattuk be nektek egyéves földkörüli utazásunk élményeit, tapasztalatait, meséltünk utazásunk párkapcsolati vetületéről: milyen volt egymásra figyelni, hogyan ismertük meg egymást jobban idegen kultúrák, más életutak, és emberek szűrőjén keresztül.
Idén lett egy útitársunk: egy szatyor, amiben benne van mindaz, amit tapasztaltunk és gondolunk, amit szeretnénk megosztani veletek.
A tavalyi fesztivál óta megint bejártunk jó néhány országot, és ahogy utazunk, ahogy egyre többet látunk és ismerünk meg a világból, egyre szembetűnőbb számunkra a kapcsolat egy csomó döntésünk, cselekedetünk és a világ más részei között.
Azt vettük észre, hogy a mai korszerű és olcsó utazási lehetőségek, valamint az információ áramlás révén egyre könnyebben válik elérhetővé a világ bármely pontja. Ha nem vigyázunk rájuk, akkor az is előfordulhat, hogy pár év múlva már nem kereshetjük fel azokat a helyeket ahol jártunk, ami csodálattal és örömmel töltött el minket. Lehet, hogy már nem lesz, vagy radikálisan megváltozik. Mások sem tudják megnézni.
Tapasztalataink szerint az utazás, az utazó létforma egy „nem vállalt” de mégis nagyon nagy erővel és hatással bíró követség. Vannak, akik szó szerint követni fognak. A nyugati ember viselkedése és igényei még mindig nagyon erős hatással vannak a periféria országokra. De ha nem is követnek, mindenképpen hatással vagyunk; emlékeket, tapasztalatokat, „lábnyomainkat” hagyjuk ott mindenütt, ahol járunk, akikkel érintkezünk.
Ezen a járatlan úton szeretnénk nektek bíztatást és praktikus tanácsokat adni.
