Lóháton Kazahsztántól Magyarországig

Csepin Péter vagyok, író, szabadegyetemi óraadó tanár, a Bakonyi Poroszkálók Hagyományőrző Sport Egyesület elnöke, a Honvédelemért bronz fokozatú kitüntetés birtokosa. 7 nagy lovas expedíció vezetője, eddig 52.000 km-t tettem meg lóháton.
A Katonatiszti Főiskolára jártam, beszélek törökül, olaszul, spanyolul, franciául, angolul, németül és oroszul. Könyveim:
„Lakásunk volt paripánknak háta …” 80 korty alatt a Balkán körül,
„Vetett ágyunk kemény nyeregkápa”. A Hadak Útján az óceánig.
„Ettünk és aludtunk vérmocskolta nyergen”. A Tien Santól a Bakonyig lóháton.

Kicsit rólam élőben: https://www.youtube.com/watch?v=HKQ647zb_Rg
Lovaglásról: https://www.youtube.com/watch?v=JlBJoyxgPro

Hárman kirepültünk Kazahsztánba, ott lovakat vásároltunk és az íjfeszítő népek útján a Tien-San hegység mentén elindulnak nyugat felé. Sztyeppék, félsivatagok, és sivatagok. Kezdetben hideg majd májustól már igazi Közép-Ázsiai forróság kényeztet minket. Az átlag hőmérséklet 40-47 Celsius, a legmelegebb napon 52 Celsius-t mér a hőmérő higanyszála. Három hónap alatt elértük az Orosz határt, ahol nem kisebb ellenféllel kellett megbirkóznunk, mint a bürokráciával. Tizennyolc nap várakozás után végül Gábor és Péter elhagyhatják Kazahsztánt, és beléphetnek Oroszországba. Az oroszok nagyon szívélyesen bánnak velük, ruházatuk miatt kozáknak nézik őket, mikor kiderül, hogy magyar huszárok vagyunk megtapsolnak. A Krím- félszigeten találkoztam a családommal és, az akkor másfél éves fiammal Csepin Szilárddal, akik kísérőmül szegődnek. A hazatérés a lovak miatt nem egyszerű, a Bakonyi Poroszkálók Gyorsreagálású Alegysége siet segítségükre. Október 3-án fejeztük be Várpalotán a 6714 km, hat hónap hosszú utat.
A 2011-ben megjelent útinapló: Ettünk és aludtunk vérmocskolta nyergen… (a Tien Santól a Bakonyig lóháton)